Ha szereted a történelemet

Christiane Desroches-Noblecourt

Tutanhamon

Tutanhamon legendás neve az ókori történelem egyik érdekes fejezetét idézi fel: az ősi Egyiptom bámulatra méltó művészetének fénykorát. De emlékezetünkbe idézi a modern régészet romantikus és izgalmas szakaszát is. Amikor 1922. november 26-án Howard Carter szívós munkája nyomán feltárult Tutanhamon több ezer évig elfeledett sírjának ajtaja, a felfedezés az egész világot lázba hozta. A káprázatosan gazdag, páratlan szépségű és úgyszólván teljes épségben maradt kincstömeg, amellyel a sírt telezsúfolták, valóságos szenzáció volt világszerte. Még olyan babonás hírek is felröppentek az újságokban, hogy ez a páratlan felfedezés átkot vont a kutatócsoport tagjainak a fejére: a „fáró bosszúját” kezdték emlegetni, és ma is akadnak még emberek, akik hitelt adnak a misztikus valótlanságoknak…
Mi a valóság és mi a képzelet szüleménye? Lehetséges, hogy a tények még fantasztikusabbak, mint a legenda, Christiane Desroche-Nblecourt lebilincselő szövegéből és a magas színvonalú, valósághű képanyagból valóban bámulatos tények derülnek ki.
A szerző először a sír felfedezésének történetével foglalkozik: elmondja, hogyan bukkant rá az angol régész Tutanhamon nyugvóhelyére, holyan találta meg az 1110,4 kg súlyú színarany szarkofágot, s mi az igazság a „fáraó bosszúja” körül.
Ezután világos történeti áttekintéssel lefesti az évezredekkel ezelőtt lejátszódott drámát. Elemzi Tutanhamon gyermekkorát és kibogozza bonyolult családi kapcsolatait; megkapó részletességgel idézi fel a koronázási szertartást és az ifjú
király rövid, kilencévi uralkodását. Új, tudományos körökben még vitatottt felfogásban magyarázza a sírban talált különféle tárgyakat, majd leírja a fáraó tetemének bonyolult mumifikálási műveletét s a halhatatlanságra való előkészítésével kapcsolatos temetési szertartásokat. Végül új adatokkal világítja meg a fáraó özvegyének nehéz helyzetét és a trónutódlási problémát.
Könyörtelen ellenségei még halálában is üldözték Tutanhamont: minden nyomát el akarták törölni annak, hogy valaha is élt, hogy ezáltal – hitük szerint – megfosszák a halhatatlanságtól, az új élet lehetőségétől. De 3265 esztendő után az ifjú fáraó földi maradványai világra kerültek, vallottak a sok évezredes tárgyak, s Tutanhamon diadalmaskodott hajdani ellenfelein, íme, mégis elnyerte a halhatatlanságot – ha másképp is, mint ahogy azt az egyiptomi papok annak idején gondolták.

 

Janusz Piekalkiewicz

A kémkedés világtörténete

A kémkedés alighanem egyidős az emberiség történetével. Piekalkiewicz új műve az ókortól napjainkig kíséri nyomon e nem mindennapos, a titokzatosság légkörébe burkolódzó emberi tevékenységet. A mesterkémek, felderítők, ügynökök világa minden korban megmozgatta az emberek fantáziáját. Tevékenységük politikai cselszövések, államok közötti ellenségeskedések és háborúk középpontjában állt és áll. Túljárni a vetélytárs, az ellenfél eszén – ez minden korban a kémkedés mottója. A könyv a tények és módszerek alapos ismeretében, olvasmányos stílusban megírt, egyedülálló munka. A szerző felvonultatja az egyetemes történelem híres és hírhedt kémfiguráit, kalandregénybe illő tetteit.

 

 

 

 

 
 

 

John Lukacs

A párviadal

    A nyolcvannapos párbaj Churchill és Hitler között 1940. május 10.-július 31.

    John Lukacs - akinek számos könyve megjelent az Európa Könyvkiadónál, köztük a Budapest, 1900, A XX. század és az újkor vége, Az európai világháború 1939-1941, A történelmi Hitler - 1924-ben Budapesten született, és 1946 óta él az Egyesült Államokban. Történészprofesszor; tizenhét könyv szerzője.

    A párviadal arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlik 1940. május 10. és július 31. között - vagyis attól a naptól fogva, amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd alig hat hét alatt bekebelezte jóformán a teljes kontinentális Európát. Így kezdődött a "párviadal" a két férfi között, akiknek a kezében volt akkor a nyugati civilizáció sorsa.

    John Lukacs mindeddig kimerítetlen forrásokra támaszkodva írja le az eseményeket, és ebben a könyvében is felcsillantja kivételesen vonzó elbeszélőtehetségét. Nem éri be a történelmi tények feldolgozásával: alapos és részletes elemzést nyújt mind Churchill, mind Hitler személyiségéről és pszichológiájáról. A könyvet bőséges korabeli fényképanyag egészíti ki; a "Függelék"-ben pedig John Lukacsnak a magyar kiadás számára magyar nyelven írt esszéit közöljük, "Hitler és Magyarország", illetve "Churchill és Magyarország" címmel.

     

    Nagy László

    A török világ végnapjai Magyarországon

     

    Az 1683-as Bécs elleni török támadás és a magyarországi visszafoglaló háború megindulásának háromszázadik évfordulója óta., csaknem az ezredfordulóig tartóan, minden esztendőben megemlékezhetünk e küzdelem valamely nevezetesebb vagy kevésbé nevezetesebb hadi eseményéről. Közöttük Magyarország további sorsa szempontjából a legjelentősebb minden bizonnyal Buda 1686-os fölszabadítása volt a másfél százados oszmán uralom alól, s érthetően erről jelent meg már eddig is a legtöbb magyar kiadvány. Ezek növekvő száma az időszerűségen túl azért is örömmel üdvözölendő, mert az 1683-tól 1699-ig tartó visszafoglaló háború története a felszabadulást követő évtizedek magyar történetírásában meglehetősen elhanyagolt területnek számított, jórészt különféle – véleményünk szerint helytelenül aktualizáló – politikai szempont miatt. Így nem csupán a széles nagyközönségnek, de még a történelmet oktató pedagógusok tekintélyes részének is csak hézagos ismeretei voltak, és sokaknak sajnos vannak még ma is annak a több mint másfél évtizedes véres küzdelemnek a történetéről, amely meghatározó szerepet játszott Magyarország további gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében.
    A közelmúltban megjelent – alapvetően ismeretterjesztő, népszerű – feldolgozások vagy egy-egy hadi eseményt tárgyalnak, vagy a háború történetét mondják el kronológiai sorrendben, mint például R. Várkonyi Ágnes, ifj. Barta János, Sugár István munkái, vagy a török birodalomról adnak szemtanú beszámolókat. A török világ megismerését célzó művek közé sorolható még Az illatos kert című, 1983-ban kiadott könyv is, amely a mohamedán – mindenekelőtt az arab – világ szerelmi kultúrájába enged, ha meglehetősen idillikusra színezetten is, bepillantást. Az olvasók többsége nem juthatott hozzá e megjelent könyvek mindegyikéhez, ezért úgy véljük, nem fölösleges, ha munkánkban némi szintézisét adjuk ezeknek a legújabb kutatási eredményeket tükröző kiadványoknak is.
    Könyvünk három nagyobb részre tagozódik. Az első arról a török világról kíván áttekintést adni, amelyet a visszafoglaló háború szüntetett meg Magyarországon. A második részben azoknak a legjelentősebb török és császári hadvezéreknek az életéről és cselekedeteiről számolunk be, akik kiemelkedtek e küzdelemben. A mű befejező része a visszafoglaló háború idején tanúsított magyar magatartást vizsgálja, arra törekedve, hogy lehetőleg elfogulatlanul mutassa be ezen időszak kurucainak és labancainak harcát. Választ keresve egyúttal arra a nem elhanyagolható kérdésre: miért küzdött a magyarok váltakozó számú része e háború alatt is török szövetségben? Munkánkban több oldalról is többrétűen kívántuk bemutatni mind a török világot, mind az egymással véres harcot vívó két nagyhatalom főszereplőit és azok környezetét, nemkülönben a XVII. század végi magyar életet és sorsproblémákat. E feladat teljesítése nem csekély nehézséget rejt magában. Többek között azért, mert a tárgyalt időszakban mind a török, mind a Habsburg-hatalom a magyarság számára egyszerre volt ellenség és szövetséges, sőt a két táborban küzdő magyarok több esetben szembekerültek, és véres harcot folytattak egymással is. Barát és ellenség fogalmát tehát nagyon különbözően értelmezték a korabeliek. Mindkét táborban lévők magukat tekintették „az édes haza igaz ügye” oltalmazóinak, s a másik párton lévőket pedig árulóknak. Ez az elfogult szemlélet szinte napjainkig hat az utókor történetíróira; nem kis zavart okozva ezzel a széles tömegek történetfelfogásában, eligazodásában.
    Buda török uralom alóli felszabadulásának háromszázadik évfordulóján újra sokakban fölvetődik a kérdés: kikhez kötődjünk érzelmileg? A Habsburg-uralkodó hatalmát kelet felé növelni akaró Lotharingiai Károly herceg Budát vívó, sok nemzetből verbuválódott katonáihoz-e, akik között 15 000 magyar is harcolt – vagy a török vazallusság mellett kitartó kurucokhoz, Zrínyi Ilona Munkács várát védő vitézeihez?
    Úgy véljük, e súlyos probléma megoldásában iránymutatóak József Attila sokat idézett, de nem mindig megszívlelt sorai:
    "A harcot, amelyet őseink vívtak,
    békévé oldja az emlékezés
    s rendezni végre közös dolgainkat,
    ez a mi munkánk, és nem is kevés."
    Ennek szellemében szeretnénk bemutatni mind a török világot, mind a magyarországi török uralmat fölszámoló háború idegen és magyar résztvevőit.
    Mennyiben sikerült megvalósítani célunkat? – az olvasó hivatott eldönteni.

     

    Boris Danzer-Kantof

    Hétköznapi élet Napóleon korában

    E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan élt, hogyan töltötte mindennapjait az a huszonhét millió francia - férfiak, nők, gyerekek, nemesek, katonák, munkások -, akikről Boris Dänzer-Kantof író-történész munkája szól, élvezetes, színes stílusban, számos értékes dokumentum felhasználásával.

     

     

     

     

     

    A kifejezés nincs kapcsolva egyetlen tartalomhoz sem.

     

    Csengetési rend