Az elmúlt hétvégén, szombaton, felejthetetlen élményben lehetett részünk. A Pápai Barokk Vígasságokon képviselhettük iskolánkat azzal, hogy kézműves foglalkozást tartottunk.

Osztályunkból a 10. A-ból Ballér Ramóna, Molnár Pálma, Vass Virág, valamint Nagy Csenge a 11. A osztályból vállaltuk önként a feladatot, hogy a barokk korra jellemző tárgyakat segítünk elkészíteni a program iránt érdeklődő látogatóknak.

Nagy izgalommal dugtuk össze fejünket az első megbeszélésen, és hamar eldöntöttük, hogy papírból készítünk a barokk korra jellemző álarcot, ékszerdobozt és gyöngyökből meg drótból pedig gyöngyfát.

A JMSZK-ból Filipkó Zsófia programkoordinátorral vettük fel a kapcsolatot és egyeztettük az időpontot, valamint azt, hogy a szükséges kellékeket milyen módon tudjuk beszerezni. Beszélgetés közben örömmel értesültünk arról, hogy Zsófi nemrég még szintén a Közgáz padjait koptatta.

Az iskolai közösségi szolgálat koordinátora, Radványi Éva tanárnő is összehívott egy megbeszélésre bennünket, melyen praktikus tanácsokat kaptunk arról, hogy rendezzük be a standunkat, mi mindent vigyünk magunkkal, az eszközeinket hogyan tároljuk, hogy kommunikáljunk, beszélgessünk az érdeklődőkkel, hogy „csábítsuk” köreinkbe a gyerekeket… Tűz- és balesetvédelmi oktatásban is részesültünk.

Pénteken délután társaimmal közösen az Üveggömbben meg is vásároltunk minden szükséges eszközt, majd otthon elvégeztük a többi előkészületet. Nem is gondoltuk volna, hogy ennyi mindenre kell majd figyelnünk. Létrehoztunk egy Messenger csoportot is, ahol tanácsokkal, ötletekkel láttuk el egymást. Még szombat délelőttre is maradt a feladatokból. 13:30-kor már a Fő téren sürögtünk, forogtunk, hogy minden időre elkészüljön. Ramóna és Csenge édesanyja is nagyon sokat segítettek, amit ez úton is köszönünk szépen. Egy osztálytársunk, Tamás Emma pedig szombaton csatlakozott kis csapatunkhoz.

Mindeközben Koppány Jánosné tagintézmény-vezető asszony is meglátogatott bennünket, és több órán keresztül felügyelte munkánkat. Fokozta lelkesedésünket, hogy a dicséretekkel sem fukarkodott.

Miután végeztünk az előkészületekkel, izgatottan vártuk az első érdeklődőket, de bizony senki nem jött oda hozzánk. Ekkor Ramóna és Pálma odalépett egy-egy családhoz, akik kisgyerekkel sétáltak, és barátságosan az asztalhoz hívták őket. Boldogan konstatáltuk, hogy azonnal és örömmel jöttek. Ettől a pillanattól kezdve pedig már nem volt megállás. Folyamatosan érkeztek az érdeklődők, és szünet nélkül készültek a gyöngyfák, ékszerdobozok és álarcok. Még az sem szegte kedvünket, hogy néha szitált egy kicsit az eső. Ilyenkor fogtuk a magunkkal hozott esernyőket, és azoknak, akik a sátoron kívül ültek, a fejük fölé tartottuk, amíg elállt. Ezen közösen jókat kacagtunk.

18:30-ra szinte nem is maradt alapanyagunk. A mérleg: 20 db gyöngyfa, 40 db ékszeres doboz és 50 db álarc. És ami a legfontosabb, az ajándék: a sok mosoly és köszönet, amit a gyerekektől kaptunk a nap folyamán, és ami feledtette velünk a hideget és az előkészületekkel járó fáradtságot.

Pápai Barokk Vígasságok! Jövőre is számíthatsz ránk!

B.V.

10.A