IN MEMORIAM
      DR. KARASZI MIHÁLY      

Dr. Karaszi Mihály 1953. április 4-én született a Szolnok megyei Tiszasason. Középiskolai tanulmányait a mezõtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolában végezte. 11 hónapos katonai szolgálata után 1972 és 1977 között a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi jelenleg Corvinus Egyetem hallgatója volt. Negyed- és ötödéves egyetemistaként elsõéves hallgatókat oktatott, és részt vett a politikai gazdaságtan tanszék kutató tevékenységében. 1979-ben doktori szigorlatot tett politikai gazdaságtan, világgazdaságtan és filozófia tantárgyakból. Egyetemi diplomája kitûnõ minõsítésû, doktori minõsítése pedig summa cum laude.

Dr. Karaszi Mihály 1977-ben került a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolába feleségével, Tóth Zsuzsannával együtt. 30 éves tanári pályája során több mint 30 tanítványa végzett az elsõ tíz helyen az országos tanulmányi versenyeken. Közremûködött tankönyvek, tanári segédletek, munkafüzetek, feladatlapok elkészítésében. Több tanulmányt írt a közgazdasági szakképzés fejlesztésérõl, tanítás-módszertani kérdésekrõl, tehetséggondozásról. Írásai a Szakképzési Szemlében és a Megyei Pedagógiai Körképben jelentek meg. Többször közremûködött országos oktatási programok készítésében, szerkesztésében és véleményezésében.

1983 és 1988 között dr. Karaszi Mihály az Országos Pedagógiai Intézet szaktanácsadója volt. Az ország közgazdasági szakközépiskoláinak többségét ekkor ismerte meg, és tapasztalatainak birtokában kidolgozta a középfokú szakképzés fejlesztésének koncepcióját, amelynek bevezetésére iskolánk elsõként kapott engedélyt. Karaszi Mihály akkori iskolakísérlete 10 évvel elõzte meg az 1990-es évek reformelképzeléseit. Ez tette lehetõvé, hogy az országban elsõk között vezethettük be az ötödéves képzést, s az elsõk között vagyunk a felsõfokú szakképzés indításában is.

Oktatásvezetõi munkáját 1992-ben gyakorlatvezetõ tanárként az ötödéves képzés szervezésével, valamint az iskolában folyó oktatási kísérlet kidolgozásával kezdte.1997 és 2002 között iskolánk igazgatója volt. 2002-tõl a Pannon Egyetem docense és pápai felsõfokú szakképzésének vezetõje.

Tanári, tudományos és vezetõi tevékenységét 1983-ban Kiváló Munkáért kitüntetéssel, 1987-ben a Fonay Pedagógiai Alapítvány díjával, 2002-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

Harmonikus házasságban élt feleségével; leánya, Andrea a mi iskolánkban érettségizett; Marci unokája rajongott a nagypapáért. Azonban nemcsak családja, hanem minden munkatársa és tanítványa is gyászolja õt, mert valamennyien szerettük és tiszteltük.

Emlékét örökké megőrizzük.