A fenti mondat egy kipirult arcú, boldog lánytól való, aki a pápai KÖZGÁZ „Madarak és fák Napja” alkalmából megrendezett előadásról jött kifele éppen. Szinte szárnyalt, lelkesen mesélte, mit látott, hallott, nem akart kifogyni a szóból. Ökoiskolához méltón, Pápa egyik legrégebbi és legpatinásabb intézménye a „megemlékezést” nem adta alább: neves előadót hívott. Somogyi Csaba személyében, aki a MME (=Magyar Madártani Egyesület) oszlopos tagja és helyi képviselője, végzett környezetvédő. Vetítéssel és személyes életmesékkel tarkított bemutatójában nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy a középiskolás korosztály szívét megérintse dalos barátai segítségével. Profi módon megkomponált és kivitelezett órájából kettő lett. A hallgatóság annyira érdeklődőnek bizonyult, hogy Csaba alig győzött a kérdésekre válaszolni. „Terített asztalt” is varázsolt a bemutatóhoz, fészkekkel, madártollakkal, tojásokkal, kövületekkel, érdekes-értékes könyvekkel bizonyította az elhangzottakat. Tartalmas, emlékezetes előadás volt, mely után a résztvevők sok új és érdekes információval gazdagodtak, s minden bizonnyal ettől kezdve másképp nézik, hallgatják, de legfőképp védik „tollas élettársainkat”.

Czobor Andrea