IN MEMORIAM

ERDŐ IMRÉNÉ MARÓTI MÁRIA ERIKA

Utánam honvággyal tekintenének

Az ajtók mind, és mind a pitvarok,

Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -

És mindent itt hagyok.

(Reményik Sándor)

Maróti Mária Erika 1941. október 2-án, Pápán született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte. 1964-ben az ELTE magyar-történelem szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Nyugdíjba vonulásáig a pedagógus pályán dolgozott a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégiumban. 1976-1981-ig kollégiumi nevelőtanár, majd kollégiumigazgató, 2001-ig pedig a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola tanára volt.

Széles látókörű és nagyon igényes tanáregyéniségként figyelemmel kísérte az új pedagógiai módszereket, kereste a tudásátadás korszerű útjait. Következetes szigorúsággal, de nagy szeretettel nevelte tanítványait. Magas szintű szakmai tudását, tapasztalatait kollégiumi szakfelügyelőként és munkaközösség-vezetőként hasznosította. Tanulói több alkalommal eredményesen szerepeltek a városi, megyei, területi és országos versenyeken. Iskolai és városi ünnepélyek, rendezvények szerkesztőjeként és rendezőjeként, a Jókai Kör elnökeként hozzájárult nemcsak iskolájának, hanem Pápa városának kulturális gyarapodásához is.

Közösségi aktivitásának bizonyítéka, hogy a városi Pedagógus Szakszervezet elnökeként 1976 és 1980 között kollégáinak érdekeit képviselte az irányító szervek előtt.

Erdő Imréné oktatói-nevelői munkájának, a közösségért végzett tevékenységének elismeréseként 1986-ban megkapta a „Veszprém megyéért” jelvény arany fokozatát, majd 1979-ben és 1988-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának kitüntető jelvényét. 1999-ben a Jókai Mór Művelődési Központ és a Pápai Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány Pro Cultura Díszoklevéllel jutalmazta, majd Pápa Város Önkormányzata 2003-ban Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesítette.

Határozott, életvidám és bölcs ember volt, aki minden körülmények között megőrizte lelki harmóniáját, és szenvedései közepette is bátorítani tudta környezetét. Noha tartalmas és aktív életét lezárta a halálos kór, emléke továbbra is elevenen él családjában, kollégáiban és tanítványaiban – mindannyiunkban.