A nagyhírű, 80. évébe lépett pápai KÖZGÁZ szalagavató bálja idén is különleges esemény volt. Sok álmatlan éjszaka, több kilométernyi táncpróba, bevonulás-levonulás, torokköszörülés után egy profin megkoreografált-és kivitelezett „Nagy Mű” kápráztatta el az ünnepi percek szemtanúit. A protokolláris bevezető után az Ünnepeltek, a végzős diákok múltidéző műsorai következtek, melyeket szemkápráztató keringőik öleltek magasba, s tettek emlékezetessé. Humoros, életigenlésről, diákszívekről, szeretetről és háláról szóló produkcióikon felváltva sírt és nevetett a nagyérdemű. Az est igazi momentuma, a szalagtűzés az öröm és a büszkeség könnyeit csalta osztályfőnökök és diákok, családtagok és vendégek szemébe. Felemelő volt látni a sok matrózblúzos, öltönyös fiatalt, ahogy büszkén „vették át” a diákéveik végét jelző szalagjaikat. Egy ölelés, egy mosoly pecsételte meg a még előttük álló utat, erőt adva, támogatva. Mint ahogy a tudás mellett erőt, hitet, szeretet kaptak az alma máterben eltöltött idő alatt véges végig, szüntelen, nap mint nap. Ennél értékesebb útravalót nem adhat egy iskola, mely jó szóval értékes tudással, emberi erényekkel vértezte fel hallgatóit. Vagy mégis: a szalagavató örömkönnyes, habos-babos pillanatait. Csodaperceket. Melyek melege a diákokat egész életükön át óvja, segíti, kíséri. Láthatatlan angyalként. A KÖZGÁZ angyalaként.

Czobor Andrea

Képek forrása:

https://papa-ma.hu/index.php?op=cikk_reszletes&id=18932