Amikor megtudtuk, hogy idén mi rendezzük a mikulás műsort, az osztály változatos érzelmekkel fogadta a hírt. Valaki örült, mások úgy gondolták, hogy ez is csupán még egy tennivaló a sok közül. De nem volt mit tenni: elkezdtük a készülődést. Először is a forgatókönyv, a szövegek, táncok dalok és végül a jelmezek és kellékek. Ahogy teltek múltak a napok a Szürke Patás és a Hulla pelyhes sem csendült olyan hamisan, mint az első próbákon. Az osztály beleadott mindent, hogy a legjobbat nyújthassuk a kicsiknek. A készülődés során jobbnál-jobb ötletek születtek, mindenki lelkesen dolgozott, még az is, aki az elején nem rajongott az ötletért. Mondhatni teljesen átszellemültünk. Végre elérkezett az a híres december hatodika. Még a főpróbán is azon agyaltunk, hogyan lehetne meghittebbé varázsolni a műsort. Mikor megérkeztek a gyerekek mindenki nagyon izgult, nehogy véletlenül lebukjon a télapó, leessen a szarvas agancsa, vagy valaki eltévessze a szövegét. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, sőt még jobban beleéltük magunkat a szerepbe a gyerekek előtt, mint a próbákon. A lurkók csillogó szemmel nézték a mikulást és segítőit. Volt aki még énekelni is mert neki. Persze nekik az ajándékcsomag és a télapó kedves szavai számítottak. Minden gyerek kapott dicséretet és egy kis dorgálást is a rend kedvéért. Egy-két gyerkőc megszeppent egy kicsit a nagyszakállú láttán, de hát ki nem félne a mi jó öreg Dominikunktól? A műsor és a fényképezkedés után jól elbujtattuk a mikulást, nehogy egy kíváncsi gyerek kiszúrja, hogy a télapó nem is az Északi sarkra ment, hanem csak egy másik terembe.

Bartha Nikolett 11.A