IN MEMORIAM

Völfinger Sándor

1948 - 2016

Tisztelettel búcsúzunk iskolánk nyugalmazott tanárától, aki  hosszan tartó súlyos betegség után 2016. október 29-én eltávozott közülünk.

Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a matematika és a fizika tudományának, akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében.

Sanyi 1974-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett matematika-fizika szakos, majd 1984-ben az egyetem Bölcsészettudományi Karán filozófia szakos középiskolai tanári diplomát.

1974. augusztus 1-jétől egészen nyugdíjba vonulásáig, 36 éven át a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola, illetve Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium matematika-fizika és filozófia szakos tanára volt.

A Közgázban több mint 20 évet dolgoztunk együtt, kezdőként Tőle tanulhattam a matematika és fizika tanítás gyakorlatát, mehettem hozzá szakmai és pedagógiai problémákkal. Hívott órát látogatni, elmesélte tapasztalatait, mit hogyan érdemes tanítani, mi a fontos, mi a lényeges.

Volt tanítványai szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Még a matematika borzalmai is megszelídültek egy kicsit, ha Völfi magyarázta a tananyagot. Felejthetetlen színfoltja volt a Közgáznak fehér köpenyével és matek feladatgyűjteményével. Kiváló tanárként munkáját szaktudás, emberismeret, őszinteség, emberség és humor jellemezte. Diákjai között mindig felismerte a tehetséget, a matematikára fogékonyakat versenyekre, továbbtanulásra készítette. A gyengébbeket szívvel-lélekkel korrepetálta, mindent megtett, hogy a vizsgákon a szükséges minimumot elérjék.

Osztályfőnökként második apjuk volt a gyerekeknek, minden problémájukat a sajátjának érezte, kiállt mellettük, nevelte őket, felvállalva a konfliktusokat, ami a kamasz kor természetes velejárója.

Sanyi az iskola egyik motorja volt, nem hiányozhatott iskolai rendezvényekről, ha a bálokon felügyelt, mindig rend volt. Lelkesen szervezte a kirándulásokat, táborokat, tantestületi összejöveteleket.

Élete nem telt probléma nélkül, de erős akarattal, kitartással minden nehézség után talpra állt, a tanítás, a munka új erővel töltötte fel. Egész életében a családjáért, tanítványaiért, az iskoláért tevékenykedett, munkabírásával, szorgalmával példát mutatott.

Még közvetlenül halála előtt is osztálytalálkozóra készült, de tanítványai már hiába várták.

A sok búcsúzó közül az egyikük a következőket írta a facebookon:

„Legyen könnyű a föld, mely magába fogad, pihenj meg békességben fejfád alatt. Diákok, kiket a számok rejtelmére oktattál, búcsúznak Tőled Kedves Matek Tanár! Nyugodj Békében Tanár Úr!"

 Végül Juhász Gyula soraival köszönök el:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Kedves Sanyi!

Köszönet az együtt töltött tanévekért, nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében!

Karnerné Pethő Katalin