Az idei tanévben október 23-án - nemzeti ünnepünk alkalmából - kerek évfordulót ünnepelhettünk iskolánkban, ezért diákszínpadosként különösen fontos volt számunkra, hogy méltón ünnepeljünk.

Azt mondják, minden kezdet nehéz. Ez ennek az előadásnak kapcsán is igaznak bizonyult. Mivel a diákszínpad idei csapata más-más évfolyamokból, különböző osztályokból állt össze, és mindannyiunknak nagyon magas az iskolai óraszáma, és sok az iskolán kívül vállalt feladata is, ezért szinte lehetetlennek bizonyultak a közös próbák.

A „régiek” közül is kevesebben maradtunk. Fülöp Niki évfolyamtársunk vállalta, hogy konferál. Niki, én és Edvy Dani annak ellenére is vállaltuk a fellépést, hogy idén érettségizünk. A 11. évfolyamról Csukárdi Piri és Tankó Gabi, a 10. évfolyamról pedig Pintér Merci és Szűcs Korni érezték továbbra is szívügyüknek az iskolai műsorokban való szereplést, az új tagok toborzását. Örömmel konstatáltuk, hogy a 9. évfolyamról milyen sok, tehetséges diáktársunk jelentkezett csoportunkba. Borbély Mónika, Földi Klaudia, Zsidai Regina és két fiú: Kránitz Soma és Karakas Kevin debütáltak nagy sikerrel a műsorban.

Viszont egyetlen időpontot sem találtunk, ami mindenkinek megfelelt volna, így csak részpróbákat tudtunk tartani. A diákszínpad vezetője, Radványi Éva tanárnő végső elkeseredésében Berta Ildikó igazgató asszony segítségét kérte, így az ő beleegyezésével az utolsó héten sikerült az akadályokat elhárítani, és végre közös próbákat tudtunk tartani. A nehézségek ellenére az előadás előtti napon, csütörtökön végre teljesen összeállt a műsor. A tanárnő lelkesedése ránk is átragadt: mindenki szívügyének érezte a sikeres szereplést, az érzelmekre ható ünnepi pillanatok megteremtését. Mindannyian megtanultuk kívülről a szöveget, hogy a 9. évfolyamos diáktársainknak is példát mutassunk.

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének 60. évfordulója, és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának tiszteletére rendezett ünnepélyes megemlékezésünk Magyar Géza tanár úr ünnepi beszédével kezdődött, mely gyakran szívszorító, de tanulságos történeteket, idézeteket tartalmazott az 1956-os eseményekről és arról, hogy mindannyiunk számára mennyire fontos 56 üzenete.

Az ünnepi műsor következő részében iskolánk énekkara és diákszínpada előadta közös zenés, irodalmi összeállítását. Az énekkar dalai szép párbeszédet alkottak diákszínpadunk műsorával.

Úgy gondolom, a célunkat elértük: mindenkit nagyon meghatott az egész előadás hangulata.

A sok-sok dicséret és kedves szó mellett egy másik, különlegesebb dolgot is a szívünkbe zárhattunk: az ünnep szeretetét, tiszteletét és a hagyományok őrzésének felelősségét.

Mrena Mónika 12.B