Április 21-én Zánkán egy kivételes versenyen vehettem részt én, Mrena Mónika (11. B) és három közgázos társam: Vizi Anett, Takács Dóra és Beszédes Szimóna (11. A). A sokadjára megrendezett Focus on Britain angol nyelvi vetélkedő idei témája William Shakespeare volt. A nagynevű alkotó életéből, munkásságából, kora jellemzőiből kellett felkészülnünk, ami egy hatfordulós tesztben köszönt vissza. Azonban a szokványos versenyen túl egy másik nézőpontból is megmutathattuk magunkat és angoltudásunkat: választhattunk egy Shakespeare-ről szóló prezentáció vagy egy jelenet előadása között.

Csapatunk egyöntetűen a jelenet mellett döntött, azonban hamar egy nagy problémába ütköztünk: mind a négyen lányok vagyunk, de az előadásokhoz, akármelyiket vesszük figyelembe, kell egy férfi karakter is. Így hát a csapat és legfőképpen felkészítő tanárunk, Tóthé Pál Gabriella tanárnő nagy kutatásokba kezdett, hogy mi lenne a megfelelő számunkra. Végül a Lear király (King Lear) mellett döntöttük, magát a jelenetet pedig Gabi néni kreatívan átalakította. Lear tehát nem mint király, hanem mint királynő jelent meg, akit Anett személyesített meg. Ketten (én és Szimóna) pedig apánk helyett anyánknak hízelegtünk, hogy területhez jussunk, a szeretetét csendesen megvalló Cordeliát (Dóra) pedig végül édesanyja kitagadta a királyságból.

Mindnyájan úgy gondoljuk, hogy ez egy rendkívül megható és tanulságos történet, ezért nem volt nehéz beleélnünk magunkat, minden színészi tehetségünket és természetesen a legszebb angol kiejtésünket előhozva magunkból. Úgy érzem, ez sikerült is, mert akárki, aki csak látta az előadást, dicsérő szavakkal illette.

Indulásunk napján, csütörtökön reggel nagyon izgultunk. Az autóban kellett (korabeli hatást keltve) befonni a hajunkat, és az autó hátulja hatalmas táskákkal volt megpakolva a ruhánkat rejtve bennük. Zánkára érkezve megdöbbentünk a fogadó Egry József iskola környezetén, hiszen hatalmas területen helyezkedik el, mintha csak egy aprócska város lenne. A természet közelségében van, és az egyes épületrészeket egy-egy jóleső sétával tudtuk megközelíteni.

A verseny kilenckor kezdődött az ünnepélyes megnyitóval, majd egy hat feladatlapból álló másfél órás teszten dolgoztunk, amit legjobb tudásunk szerint megoldottuk. Ezután egy rövid szünetet kaptunk a jelenetekhez való átöltözéshez. Izgultunk,, de már vártuk is, hogy szerepeljünk. Aztán elérkezett a nagy pillanat, és a színpadon álltunk: kitettünk magunkért, ehhez kétség sem fér, mindenki mély csendben hallgatta az előadásunkat. Ezek után ebédeltünk az iskola ebédlőjében, majd következett az eredményhirdetés. A fődíj mind a szakiskolai, mind a szakközépiskolai csapatok számára egy háromhetes amerikai út volt, amit nagyon szerettünk volna mind a négyen megnyerni, és bár nem sikerült ezt megszerezni, harmadikként büszkén vettük át jutalmainkat kedves szavak kíséretében. A legjobban annak örültünk, hogy a jelenetünk maximális pontszámot kapott, és rengeteg csodálatos élménnyel gazdagodtunk.

Úgy érzem, hogy az ilyen versenyeket ki kell használni, és nemcsak a kivételes nyereményért, hanem magáért az élményért és azért, hogy csapatként összedolgozhatunk másokkal. Gyakorolhatjuk az angol nyelvet, és ugyanakkor új ismeretekre is szert tehetünk. Mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy szereti a nyelveket, és nem fél megszólalni akár színpadon, akár csapatban.

                                                                                              Mrena Mónika