Minden évben lehetőségünk van eljutni - Radványi Éva osztályfőnökünk jóvoltából – hangversenyre. Az én osztályom immár negyedik éve, maximum létszámmal részt vesz ezen a kulturális rendezvényen. Évenként 3 előadás van, de szerintem az egész Közgázos diáksereg nevében mondhatom, hogy az idei –egyben utolsó- előadás volt a legfantasztikusabb. A pécsi Philharmonic Brass előadásában láttuk a „Zenél a film” című fúvós hangszeres összeállítást. 5 férfi, 5 hangszer, 60 perc… A Csillagok háborúja betét dalával indították előadásukat. Ebből mi már tudtuk, hogy nem egy unalmas előadás lesz. Ezt követte a Karib-tenger kalózai főcímzenéje. Visszarepítettek minket az időben, számos mese zenei világát hozták el, még pedig a Kockásfülű nyúl; Vízipók, csodapók; Süsü és a Nagy Hohoho-horgász. Újra kisgyermekként ültünk ott és csak hallgattuk tátott szájjal a szinte ugyanúgy eljátszott mesék főcímzenéit. Jött az egyik nem várt esemény. Újabb zenei eszközöket vontak be a muzsikálásba, melyek megszólaltatásához a mi segítségünket kérték. Nyolc közgázos diák kapott lehetőséget, hogy kiálljanak társaik elé, és együtt zenéljenek az együttessel, míg Szilágyi Lajos –trombitaművész, és az előadás konferálója- egy Hohoho-horgász részletett mondott el. A kortársaim körében kevésbé ismert magyar film, a Csinibaba zenéiből adtak elő részleteket. De ezt sem „hagyományos” módon. Szilágyi Lajos egy pedagógus segítségét kérte, még pedig Konczné Recska Henriette tanárnő lett a kiválasztott. Hetti néninek az éppen játszott részlet címét kellett felmutatni egy papírlapon a közönségnek. Testnevelő tanár hívén nagyon könnyen vette az akadályt, a zenekar egy ötössel jutalmazta a tanárnőt. Talán a legmeghittebb rész következett, az Oroszlánkirály egyik dalát közösen énekelve adtuk elő a zenekarral. Sok diáknál lehetett libabőrös a kar, hiszen egy érzelmes, gyerekkorunkat idéző dalt hoztak el nekünk. Végezetül szintén magyar film, a Valami Amerika főcímzenéje következett, amit talán kivétel nélkül mindenki ismert. Vastapssal jutalmaztuk őket, vissza is jöttek még egy „Valami Amerikára”. Jövőre –végzős korunk ellenére- biztos, hogy én és sok osztálytársam fog jelentkezni filharmóniára, hiszen nem csak kulturálódunk, de élményeket, tapasztalatokat is szerzünk.

Nagy Vanessza