2015. szeptember 17-én reggel 8 órakor az iskola udvarán gyülekezett a 11. D tanulóinak 28 diákja és kísérőik. Szerencsésnek éreztük magunkat, hiszen ebben az évben a mi osztályunk indult útnak elsőként. Már csütörtökön nyakunkba vettük az Észak-nyugat Dunántúlt, míg a többi osztály csak pénteken indult el az őszi kirándulásra. Ennek oka, hogy az előző tanév tavaszi papírgyűjtésén első helyezést értünk el, amelyért egy tanítás nélküli napot kaptunk jutalomként.

Miután 25 perc késéssel megérkezett a várva várt busz, mindenki bepakolta a két napra való csomagját, majd elfoglaltuk helyünket a különjáraton. Ezzel kezdetét vette az – osztályunk életében első – kétnapos kirándulás. Habár az autóbusz, amellyel utaztunk, okozott néhány kellemetlen meglepetést – pl. a légkondicionáló csöve szétcsúszott és nem csöpögött, hanem folyt a nyakunkba a víz, eláztatva minket és a táskáinkat –, mégis több, mint egyórás utazást követően sikeresen megérkeztünk Kőszegre, ahol a városhoz tartozó tájvédelmi körzeten belül tettünk egy kisebb túrát. Célunk a Hétforrás volt, amely nevét a hét vezérről kapta. A hideg forrásvíz csillapította szomjunkat a nagy hőségben. A túrázás után ismét buszra szálltunk, de a lefelé vezető úton egy kidőlt fa állta utunkat. Azonban a 11. D-nek ez sem okozott gondot. Gyorsan mozgósítottuk a fiúkat, akik egyesítve erőiket, eltolták az útból az akadályt, és így már zökkenőmentesen folytathattuk az utat.

Végül megérkeztünk Fertődre, ahol megtekintettük a fényűző Eszterházy-kastélyt egy idegenvezető kíséretében. A barokk stílusban épült kastély dekorációja, festményei, berendezési tárgyai és bútorzata egyaránt lenyűgöztek bennünket. A lányok kedvence különösen a tükörterem volt, ahová odaálmodhattuk jövőbeni esküvőnket. A látogatás után a kastély kertjében tettünk egy rövid sétát, valamint „közös fotót” készítettünk a kastélyt építtető „Pompakedvelő” Eszterházy Miklós illetve a valaha az udvari zenekart vezető Joseph Haydn szobrával.

Ezt követően Mosonmagyaróvárra utaztunk, ahol a hangulatos Engler Étteremben költöttük el bőséges vacsoránkat a Mosoni-Duna partján.

Utolsó állomásunk a dunakiliti Vízpart Kemping volt, ahol kényelmesen berendezkedtünk a szállásunkon. 3-4 ágyas szobákban kaptunk helyet és egy tágas társalgó is a rendelkezésünkre állt. Az épület a vízparton helyezkedett el, így egy késői kiruccanás során akadt, aki – ha nem is önszántából –, de megmártózott a vízben. Az estét közös beszélgetéssel, pókerezéssel, pingpongozással töltöttük. A csütörtök így gyorsan egybeolvadt a péntekkel. Reggel mindenki összecsomagolt és 9 órakor már el is hagytuk a szállást.

A napot a dunakiliti duzzasztóműnél kezdtük. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb látnivaló a kirándulás során. Amikor megérkeztünk, hallhattunk néhány szót a gát építésével, működésével kapcsolatban, majd felderítettük a különös építményt. Először a Duna alá vezettek bennünket, és amikor a társaság elcsendesedett, meghallottuk a felettünk robajló folyót. Ezután hosszú lépcsők következtek felfelé, majd amikor már több tíz méterrel a folyó felett voltunk, akkor egy rácson átsétáltunk a Duna felett. A robajló víz látványa nagyon érdekes volt, habár a tériszonnyal küzdőknek ez nem kis gondot okozott.

Miután végleg elhagytuk Dunakilitit, Mosonmagyaróváron a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karát látogattuk meg. A dékán helyettes úr köszöntött bennünket, majd a tanulmányi osztály vezetőjétől tájékoztatást kaptunk a kar továbbtanulási lehetőségeiről, arról, hogy mire figyeljünk majd a jelentkezési lap kitöltésekor. Végül megtekintettük az egyetemnek helyet adó Várat, amely ma kollégiumként is működik.

Kirándulásunk utolsó megállóhelyeként Sopront választottuk, azonban egy szerencsétlen baleset miatt hatalmas forgalmi dugó keletkezett, melynek következtében hosszú órákat kellett volna várnunk, hogy eljuthassunk a városba. Ezért Győr felé vettük az irányt, ahol a McDonald’s-ban megebédeltünk, majd fáradtan, kissé elcsigázottan, de tele élményekkel elindultunk hazafelé.

Véleményem szerint az elmúlt évek legjobb kirándulását éltük át ezekben a napokban, és nagyon remélem, hogy a következő – és egyben utolsó – kirándulásunk is legalább ilyen eseménydúsra sikerül majd.

                                                                                   Hujter Flóra 11. D

A kirándulásról készült képeket itt lehet megtekinteni!