Iskolánk sok rendezvényen és programon aktív résztvevő. Az új hajléktalan szálló átadására a közösségi szolgálat apropóján kaptunk meghívást. Radványi Éva tanárnő erre az eseményre engem és a Diákönkormányzatunk vezetőjét, Edvy Dánielt kérte fel, hogy jelenlétünkkel képviseljük az iskolát, és tájékoztassuk diáktársainkat az újabb közösségi szolgálati lehetőségről. Bódis Regina Andrea igazgató asszonnyal együtt érkeztünk erre a megható ünnepélyre.

Először Kincses László előadásában Kányádi Sándor, Isten háta mögött című versét hallhattuk, majd Tihanyiné Szalai Andrea, az Egyesített Szociális Intézmények vezetője ismertette a projekt részleteit. Megtudtuk például azt is, hogy a korábbi 20 helyett, 28 fő befogadására is alkalmas a felújított szálló. A megnyitón továbbá Unger Tamás alpolgármester úr is mondott beszédet, s a történelmi egyházak képviselői megáldották az új épületet, ezután elvágták az átadást jelző szalagot.

Lehetőségünk nyílt megnézni az épületet, ami új pompában fogadta az összegyűlt vendégeket. Az utcára nyíló főépület - amely eredetileg egy családi ház volt - egy átalakító felújítást kapott, a hátsó része, valamint a második emelet pedig úgy lett hozzáépítve. A szállón helyet kap a dolgozóknak kialakított irodarész, mozgáskorlátozott vizesblokkok a fürdőszobákban, két darab háromágyas és öt darab négyágyas szoba, imaszoba számítógéppel, közösségi helyiségekkel egybekötött konyha, s az egész épületet kamera és tűzjelző védi.

Danival beszélgettünk a dolgozókkal is, s így tudtuk meg például azt is, hogy a dolgozók nagy része nő, de senki sem tart a hajléktalanoktól, akik mind férfiak. Mindenki hálás a gondozóknak és tisztelik őket, senki sem kever bajt, nincsenek összetűzések és mindenki lelkiismeretesen elmegy aludni. Azt is megemlítették, hogy azokra az emberekre, akik elvesztették fejük felől a tetőt, a társadalom nagy része sajnos bizalmatlanul, ellenszenvvel tekint, azonban a szálló lakói mind békések és nyugodtak, mindannyian járnak dolgozni és befizetik elszállásolásuk költségét is. Napi egy étkezést is biztosítanak számukra, azonban a többiről önmaguknak kell gondoskodniuk, amit meg is tesznek.

Megkérdeztük az intézményvezető asszonyt, hogy ahhoz, hogy például egy hajléktalan szállón dolgozhassunk, milyen végzettségre van szükség. Kérdésünkre elmondta, hogy a szociálpedagógus illetve mentálhigiénés képzés megfelelő végzettség ahhoz, hogy ezt a hivatást választhassa egy pályakezdő. Természetesen nagyfokú empatikus képességre és szociális érzékenységre, segíteni akarásra is szükség van ahhoz, hogy egy ilyen munkahelyen helyt tudjunk állni.

Megtudtuk, hogy ránk, diákokra is nagy szükség lenne a jövőben. A hajléktalan szállón lehetőség nyílik közösségi szolgálatot végezni akár a lakókkal való beszélgetés, az udvaron való közös kertészkedés formájában - ha beköszönt a szép idő -, vagy segíthetünk a számítógép kezelésének elsajátításban, az interneten való eligazodásban, ami az itt élők számára nagyon fontos lenne.

Hatalmas élményt jelentett mindkettőnknek ez a látogatást, hiszen betekinthettünk azoknak az embereknek az életébe, akik segítségre, támogatásra szorulnak. Arra bíztatunk benneteket is, kedves diáktársaim, hogy segítsetek az új hajléktalan szálló lakóinak abban, hogy kisiklott életüket új alapokra helyezhessék.

Éva nénivel fel is ajánlottuk rögtön, hogy szívesen előadjuk a karácsonyra készült műsorunkat, ezzel is meghittebbé, családiasabbá téve a hajléktalanok számára ezt az ünnepet. Rögtön egyeztettünk időpontot, de erről majd a következő alkalommal mesélek.

Mrena Mónika 10. B osztályos tanuló