Ballagás 2014. május 1.

A 11. évfolyamos tanulók osztályfőnökeik segítségével már szerda délután készülődtek a ballagási ünnepélyre. A díszítés másnap hajnalban folytatódott, reggel 7 órára az iskola ünnepi díszbe öltözött.

8 órakor megszólalt a csengő, és a ballagó diákok elindultak osztálytermeikből.

A Himnusz közös éneklése után Laukó Zsuzsanna, a 12. C osztályfőnöke búcsúzott a végzősöktől.

Kedves Vendégeink!

Tisztelt Szülők, Rokonok, Barátok, Tanártársaim!

Kedves Ballagó Diákok!

Tanévünk legszebb ünnepélyén nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm végzős tanulóinkat, osztályfőnök kollégáimat, a gyermekeikre joggal büszke szülőket, meghívott vendégeinket és minden kedves jelenlévőt!

A ballagás egy olyan esemény, amely egy-egy oktatási szint befejeztével zajlik le. Ekkor a végzősök ünnepség keretében búcsút vesznek iskolájuktól. Az emberi élet egy szakaszának végét, és egy következő kezdetét jelentik ezek a percek. Megható pillanat ez a tanuló, a család, de az iskola életében is. A Fiatalok útja, amelyre  négy vagy öt évvel ezelőtt léptek, lassan véget ér. De mielőtt elbúcsúzunk, emlékezzünk közösen.

Tisztelt Szülők!

2009-ben és 2010-ben Önök úgy döntöttek, hogy gyermekük számára iskolánk lesz az érettségi vizsgára, a szakmai tanulmányokra, és a felsőoktatásban való részvételre felkészítő intézmény. Tantestületünk számára ez bizalmat és elismerést jelentett.

Önök tudják, hogy a mai napig mennyi mindent tettek az itt álló fiatalok boldogulásáért.

Köszönet illeti meg a  szülőket, nagyszülőket, akik felnevelték, gyermekeiket, unokáikat anyagi és érzelmi hátteret biztosítottak nekik a nyugodt tanuláshoz, s ahhoz, hogy eddig eljuthassanak.

Emlékszem, amikor a beiratkozásra ők még bizonytalan, megilletődött  14 éves kiskamaszként érkeztek. Most érett, fiatal felnőttek állnak előttünk. A szülők számára ez kissé fájó pillanat. A gyermekük önálló lett. Lassan el kell engedniük a kezét. Egyre ritkábban fordul a biztos, szerető szülői, nagyszülői, családi fészek felé.

De ne feledjék: még nagyon sokszor támogatásra szorulnak az élet nehézségeinek leküzdésében és Önöknek segítő kezet kell nyújtaniuk. Ahogy eddig, ezután is támogassák Őket abban, hogy életükben boldogok legyenek.

A boldogág ugyan csak rövid pillanatokra a miénk. De tudjanak neki örülni, és vele megelégedni.

Egy amerikai publicista gondolatait idézve:

„A szülőknek nem az a dolguk, hogy eltüntessék gyermekeik útjából az akadályokat, hanem hogy adjanak nekik egy jó térképet.” (H. J. Brown)

Tisztelt Tanártársaim!

Móricz Zsigmond szavaival szeretnélek köszönteni benneteket, ugyanakkor köszönetet mondani nektek:

„Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem. „
( Móricz Zsigmond )”

Nehéz, de örömteli feladat volt az itt álló ballagó diákokat idáig eljuttatni.  Most tudással felvértezve, az érettségi vizsga sikerén velük együtt izgulva, a mi megbízatásunk véget ért. Tovább nem követhetjük a fiatalok útját. Egyedül kell tovább menniük. A célhoz már nélkülünk kell eljutniuk.

Szeretettel várjuk azonban vissza Őket, ha biztatásra, a kitűzött cél teljesítése érdekében segítségre van szükségük.

 „A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes. „ Arisztotelész gondolatait idézve

kívánok kedves kolléganőimnek és kollégáimnak erőt, és kitartást ahhoz, hogy a hátralévő érettségi vizsga küzdelmeiben az itt álló fiatalokat még tovább segítsék, támogassák.

Kedves Ballagó Diákok!

 „E békés, boldog diákesztendő
elmúlt, vissza sose jő.
Mint egy álom, úgy suhant tova,
Diákok többé nem leszünk soha.” /Madách Imre/

Madách Imre e sorai jutottak eszembe, miközben azon gondolkodtam, hogyan is búcsúzhatnék Tőletek. Mit is lehet mondani azoknak, akik a gyerek kor végén, a felnőttkor küszöbén befejeznek egy iskolát, és egy új sorsfordító helyzet előtt állnak. Befejeznek egy iskolát- a pápaiak által emlegetve: „A Közgázt”, ahol bizony voltak nehézségek, konfliktusok,  ugyanakkor szövődtek életre szóló barátságok, meghitt szerelmi kapcsolatok is. Idővel a kellemetlen emlékek elhalványulnak, csak a szépek és jók maradnak. S ezek mind-mind idekötnek benneteket.

Édesanyaként, két tinédzser gyermeket nevelve tudom, hogy milyen érzések kavarognak Bennetek. Elszoruló szívvel, riadt tekintettel léptek ki az életbe. Tele vagytok kíváncsisággal, tervekkel. Egyrészt valami újra vágytok, de már most érzitek, hogy hiányozni fognak a régi barátok a megszokott légkör, ami eddig körülvett benneteket.

Hétfőtől új napirend vár rátok, nem szól a jól megszokott csengő, elkezdődik az érettségi vizsga. Magyar, matek, töri, idegen nyelv. Vajon milyen témák lesznek. A mai nap önfeledt boldogsága, csillogása mellett már az izgalom érzése is ott van a lelketekben.

Ott egyedül kell helytállnotok, olyan pontosnak és okosnak kell lennetek mint még soha.  A sikeres vizsgához nemcsak tudás, de szerencse is kell. Kívánom, hogy mindenki olyan kérdést és feladatot kapjon amit a legjobban meg tud oldani.

"Az iskola arra való,  hogy az ember megtanuljon tanulni,
hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."
Szentgyörgyi Albert gondolatai ezek.

Érdemes Nektek is elgondolkozni azon, hogy milyen ismereteket kaptatok, milyen lehetőséghez juttatott benneteket a „Közgáz”. Van akit a matek, a töri, a magyar, vagy a közgazdaságtan érdekelt jobban.

A felnőttek azt szokták mondani, hogy az iskolában tanult tananyag  fele felesleges az életben. Ez valószínűleg igaz is. De ki tudja megmondani előre, hogy melyik fele lesz felesleges. Lifelong learning - azaz egész életen át tartó tanulás – szól a most divatos mondás. Az  érettségi csak életetek első nagyon fontos megmérettetése lesz. Emellett azonban még nagyon sok új ismeretre lesz szükségetek, ebben a gyorsan változó világban.

Kedves Fiatalok!

A Ti utatok, amelyre 4 vagy 5 évvel ezelőtt ráléptetek, lassan valóban véget ér.

Útjaink hamarosan elválnak. De hiszem, hogy hamarosan valahol ismét keresztezni fogják egymást. Őszintén remélem, hogy mindegyikőtöknek sikerül megérkezni oda, ahova vágyik. És a szeretetteljes búcsúzást, az érkezőket köszöntő lelkes üdvözlés követi majd.

Gondoljatok most néhány pillanatra azokra is, akik segítettek, bíztattak benneteket az elmúlt év során. Elsősorban a szüleitekre, családotokra. Eljött az ideje a hálának, és a köszönetnek.

Arany János gondolataival búcsúzom tőletek és kívánom, hogy nagyon boldog és sikeres életetek legyen:

„Útjaink százfelé válnak,
de szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
és épít karunk egy szebb holnapot”. /Arany János/

Az Ifjú közgazdász Alapítvány díjait Koppány Jánosné kuratóriumi titkár adta át. Az „Év diákja” kitüntető címet Molnár Patrícia 13. P osztályos tanuló kapta meg. Ezt követően a kitűnő és jeles tanulókat díjazták.

A Böröczky Gáza – díjat, - melyet a névadó unokája, Dr. Szőllősy Szabolcs nyújtott át – Ley Roland, 12. C osztályos tanuló kapta. Ezt követően a diákönkormányzat jutalmazta a tanulókat kulturális, sport, és közösségi munkájukért. A díjakat molnár András, a diákönkormányzatot segítő tanár adta át.

Az iskola énekkara a Most élsz című dallal köszöntötte a végzősöket, szólót Németh Vivien 11. A és Kovács Boglárka 9. B osztályos tanuló énekelt. A végzősök nevében Kapcsándy Klaudia 13. D osztályos tanuló búcsúzott diáktársaitól, majd az ünnepélyes zászlóátadás pillanatai következtek.

A ballagás zárásaként a 11. Évfolyamosok nevében Őri Beáta 11. A osztályos tanuló búcsúztatta el a végzős diákokat. A búcsúztató szöveget Gerencsér Eszter 11. A osztályos tanuló írta.

Ezt követően a diákok visszaballagtak tantermeikbe és fogadták a rokonok gratulációit.