Tölgyfa vagyok a határon, két ország között,

elbújtatom, aki a rossz elől hozzám szökött,

megóvom a vándort, aki az esőben fázik,

megvigasztalom, aki szerelemre vágyik.

Madárka, az ágamon helyet adok neked,

vaddisznó, a termésemmel éld túl a telet.

Avaromban sün télre elbújik,

odvamban mókus a párjával elszundít.

Kérgem alatt bogarak fejlődnek,

gyökeremnél rókakölykök rejtőznek.

Az emberek mégis kivágnak,

de még úgy is jót teszek a világnak:

szobor leszek egy történelmi helyen,

jelképként állom meg a helyem.