Közel 30 közgázos diáktársammal tekintettük meg a Magyar Kultúra Napja alkalmából január 22-én a Jókai Mór Művelődési Központban Rékasi Károly színművész önálló estjét "Szerelmem, Erdély" címmel. Az előadás Wass Albert életének jelentős állomásait, pillanatait jelenítette meg. Eközben kivetítőn láthattunk fotókat róla, gyermekeiről, s az életében megjelenő fontos, hozzá közel álló nőkről. A fotók mellett bejátszásokat hallhattunk Rékasi Károlytól, aki felkeresvén Wass életének fontos erdélyi állomásait, gyönyörködtető és mély írásokat szavalt.

Betekinthettünk az író és költő lelki világába is privát levelei által, melyeket feleségének és hátrahagyott kedvesének írt. Megismerkedhettünk azzal a szenvedélyes szeretettel, és azzal a pusztító, feldolgozhatatlan hiánnyal, amelyet Erdély iránt érzett amerikai emigrációja alatt. Megtudhattuk, milyen politikai nehézségekkel kellett szembenéznie, miközben hazájáért harcolt, és megrendülten tapasztaltuk, hogy Wass Albert minden rezdülésében a kedves "hegyeit", és imádott hazáját képviselte. Fáradhatatlanul dolgozott és írt. Lelkesedése, tettvágya a helyzet jobbítására sosem hagyott alább annak ellenére sem, hogy magánéletében is jócskán előfordultak nehéz periódusok.

Csodálatosnak és végtelenül tiszteletre méltónak találom az ilyen jellegű elhivatottságot. Szeretem a szenvedélyességet a haza, a szabadság, a szerelem iránt. De mindennemű szenvedélyességet szeretek, amik olyan intenzív impulzusokként szolgálnak, amelyekből minőségi szellemi termékek készülhetnek.

A konzekvencia, amit levontam az előadásból, és amely a legfőbb tanulságként szolgált számomra, az legszebben az alábbi Wass Albert idézetben fogalmazódik meg:

"Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak a régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is tiveletek."

Borbély Mónika 12.A