Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium

Európa számos nemzete évente megemlékezik a holokauszt áldozatairól. Nálunk az emléknap április 16.; a német megszállást követően 1944-ben ezen a napon állították föl Kárpátalján az első magyarországi gettót.

A holokausztnak nevezett tragikus és példátlan történelmi eseménysor, mindaz, ami a magyar és az európai zsidósággal a nácizmus éveiben történt, a józan gondolkodás számára mindmáig szinte felfoghatatlan. A világháborús zsidóüldözések sosem tűnő sebet ütöttek modern civilizációnk képén. A nácizmus, ez a gyilkos ideológia, amelynek nevében millió és millió áldozat hidegvérű, szervezett és iparszerűen kivitelezett meggyilkolása végbement, a modern Európában, annak is egy nagy kultúrával rendelkező államában, Németországban született meg, ott ragadta kezébe a politikai hatalmat, hogy azután meghódítsa a földrészt, és végrehajtsa a modern történelem egyik legszörnyűbb tettét: az európai zsidóság megsemmisítését.

A holokauszt a magyar történelemnek is része, nemzeti tragédiánk; a hatmillió áldozat csaknem tizede honfitársunk volt. Kétségtelen, ha Magyarország 1944 márciusában nem veszti el függetlenségét, ha a német csapatok nem szállták volna meg hazánkat, akkor nem következett volna be a tragédia, nem került volna sor a magyar zsidók meggyilkolására. De mindez nem jelent felmentést a történelmi felelősség alól, hiszen tudjuk, hogy a zsidók összegyűjtése és deportálása magyar állami szervek és személyek tudtával, sokszor aktív közreműködésével történt. És sokan voltak azok is, akik behunyták szemüket, mert féltek, vagy egyetértettek azzal, ami történik.

A zsidóellenesség, az antiszemitizmus a közbeszéd, a politikai retorika részévé vált a két háború közti Magyarországon, és ez megakadályozta, hogy elegendő ellenanyag termelődjék ki a társadalomban ahhoz, hogy a többség szembeszegüljön a gyilkos zsidógyűlölettel, amelynek százezrek estek áldozatul, gyermekek és aggastyánok, nők és férfiak, köztük a magyar kultúra olyan nagyjai, mint Radnóti Miklós, Szerb Antal, Halász Gábor, vagy az olimpiai bajnok vívó, Petschauer Attila.

A holokauszt emléknapja alkalmat ad arra, hogy felidézzük a múltat és emlékezzünk az áldozatokra. Ám az iskola, még ha olykor a múltba is tekint, mindig a jövő érdekében tevékenykedik. Nyilvánvaló: a mai generációk nem vehetnek magukra korábban elkövetett bűnöket, nem tehetők felelőssé értük. Mégis, a felelősségünk vitathatatlan, de nem a több mint fél évszázaddal ezelőtt elkövetett bűnök miatt. Mi azért vagyunk felelősek, hogy szembenézzünk a múlt tanulságaival, hiszen aki nem törődik a múlttal, az a jelen folyamatai közt sem tud eligazodni. Nem bűntudatot, de felelősségtudatot akarunk ébreszteni minden egyes diákban, olyat, amely a jövőre irányul. Célunk, hogy minden korosztályban létre jöjjön az az erkölcsi tartás, egyéni morális felelősségtudat, amely nélkül sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a holokauszt vagy ahhoz hasonló népirtáshoz vezető politikai folyamatokat, társadalomlélektani helyzeteket el tudjuk kerülni.