Közgázos tanulók az erdélyi versmondó táborban

Beküldve: 2012. augusztus 14. - 22:49

Iskolánk két tanulója, Kapcsándi Klaudia és Balogh Renáta rendszeresen vesznek részt vers- és prózamondó versenyeken. Eredményes szereplésükért, sikereikért rendre sokan drukkolnak s gratulálnak.

2012. április 14-én a Veszprémi Petőfi Színház versenyt hirdetett a költészetet szerető, verset szívesen mondó diákok számára.  Ezen a versenyen Klaudia 3. helyezést ért el, Reni a zsűri dicséretében részesült.A díjak átadása után meglepetés várta az elismerésben részesítetteket: lehetőséget kaptak, hogy részt vehessenek egy erdélyi versmondó táborban július 26-tól augusztus 1-ig.

Az indulásra július 26-án este 11 órakor került sor: 21 Veszprém és Fejér megyei középiskolás szállt fel Székesfehérváron az autóbuszra. A 15 órás út alatt megismerhették Nagyváradot és Kolozsvárt, valamint a Királyhágónál láthatták a Kárpátok hegyvonulatait. Miután a Bánffyhunyadban található református templom rekonstruált kazettás mennyezetét megtekintették, délután megérkeztek szálláshelyükre, a Csíki-medence felcsíki részén található kis faluba, Csíkcsomortánba. A Hargita megyében (Csíkszeredától kb. 7 km-re) lévő színmagyar falunak 570 lakosa van. A hosszú és tartalmas úton kimerült táborozókat pálinka és kürtöskalács mellett hatalmas szeretet fogadta.

Az elkövetkező napok is szorgalmas munkával teltek. A délelőtt folyamán fejlesztő órákat tartottak. Minden reggel beszédtechnikai tréninggel kezdtek Jónás Sándorral, a Hír Tv riporterével, majd Kubik Anna Kossuth-díjas és Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznőkkel verseltek és beszélgettek a magyarságtudattal kapcsolatos témákról. Az utolsó foglalkozást Berta Kata táborvezető tartotta, akivel megismerhették a személyiséget és lelket felépítő érzelemrendszert.

A tréningek után minden nap buszra szálltak, hogy megismerhessék Erdély és Székelyföld nevezetességeit, hazánk kincseit és magyarságunk lételemeit: a Hargitát, a Békás-szorost, a Gyilkos-tavat, Csíksomlyót, Gyimest, Madéfalvát, Nyerges-tetőt és a csíksomlyói búcsú helyszínét.

Renire és Klaudiára leginkább Nyeges-tető volt hatással, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik székelyföldi színhelye. 1849. augusztus 1-jén ugyanis a székelyek élethalálharcot vívtak az osztrák csapatokkal, a székelyek azonban súlyos vereséget szenvedtek, mivel elárulták őket. Rengetegen életüket vesztették. Kányádi Sándor Nyergestető című költeménye az itt elhunyt hősök tiszteletére íródott. Nekik állítanak emléket az itt levő kopjafák, keresztek, nemzeti színű szalagok, amelyek előtt  az ide látogatók mély csendben róják le kegyeletüket.

Este a vacsorát követően a falubeli fiatalok táncházat szerveztek, ahol székely nótákat és táncokat tanulhattak a tábor résztvevői, mialatt csomortáni zenészek húzták a talpalávalót.

A szórakozás mellett azonban komoly munka is folyt, mivel egy műsorral készültek a falusiak számára, amit az utolsó nap adtak elő a szálló udvarában lévő felújított csűrben. A programok közt szerepelt versmondás, éneklés, gitározás, színészkedés és komédiázás is. Kubik Anna színművésznő kérésére Balogh Renáta elszavalta saját - Rekreáció - című versét. A falusiak hatalmas örömmel fogadták az összeállított műsort, különösen a táborozók által írt és hangszerelt „Csomortáni blues" című dal nyerte el a közönség tetszését.

Élményekkel, tapasztalatokkal gazdagon tértek haza a lányok. Így nyilatkoztak érzéseikről: „Úgy hisszük, sokkal többet hozhattunk haza magunkkal, mint azt gondoltuk. Ez az egy hét megtanított minket hinni, boldognak lenni és ezerszer jobban tisztelni a magyarságunkat, mint azt előtte valaha is tettük volna. Azt hisszük, méltán lehetünk büszkék az ott élő magyarságra, hogy egy idegen kormány több évtizedes vezetése alatt is képes volt hagyományait, szokásait és magyar nemzettudatát megőrizni (ami sok helyen itthon, magyar honban nem sikerül). Szívszorító érzés volt színmagyar városokban - ahol magyar emberek magyarul beszélnek és magyarként élnek - látni román zászlót lengeni a közintézményeken. Ez az erdélyi versmondó tábor a technikai fejlődésnél és az új barátságoknál sokkal többet adott: megtanultuk feltétlenül szeretni a hazánkat, és most már igazán tudjuk, mi az: magyarnak lenni."

Kapcsándi Klaudia és

Balogh Renáta

 

Balogh Reni

Rekreáció

Előttem hegyek, mellettem patak,

alattam föld, köröttem falak.

Falak, amiket én építettem,

egész lelkem ezzel fedtem,

hogy elrejthessem mindazt,

ami undorítóbb, mint e sok gaz

s életemet irányítja helyettem,

nem érti, hogy szabad lettem.

 

Hiába ordítom retkes fülébe:

ne vonjon be engem dühébe.

Ő csak megszorítja a láncot

s újrajárja a tébolytáncot,

de most nem hagyom magam,

széttöröm a saját falam

az őrületet pedig megölöm,

maradványait a rohadt almák közé lököm.

 

Mostantól jöhettek magasok,

Hargita, Nyerges-tető, Erdélyi havasok.

Ezután mocskos téboly nem keres,

s a Gyilkos-tó vize sem lesz veres.

Székelyföld! meggyógyítottál

és egy életre meghódítottál.