Én, József Attila

Beküldve: 2012. március 13. - 09:10

Szívdobbanás. Egy férfi. Vonatfütty. Fények. Füst. Sötétség.

Kevesen gondolnának ebből a pár szóból a magyar irodalom legnagyobb költőegyéniségére. Én azonban péntek este óta újra és újra magam előtt látom a Madách Színház Én, József Attila című musicaljének ezt a jelenetét. Megdöbbentően életszerű, sokszor végtelenül tragikus 2 órás előadáson vehettünk részt 2012. március 12-én. A József Attila életét és munkásságát feldolgozó musical feledhetetlen élménynek bizonyult, úgy gondolom, mindannyiunk számára. A költő ezer arca, millió érzése jelent meg a darabban, így láthattuk a reménytelenül szerelmes, a rendszer ellen küzdő, az identitáskeresésben elvesző és a szeretetéhes József Attilát is.

Az első felvonás a Vágó Márta iránt érzett szerelmet dolgozta fel. Megismerkedésük percétől őszinte, szenvedélyes szerelmükön keresztül az elválás pillanatáig végigkísérhettük történetüket. Mindemellett a költő – cselekményhez illő – megzenésített verseit hallhattuk, mint például: Tiszta szívvel; Tedd a kezed…; Áldalak búval, vigalommal; Nagyon fáj.

A második felvonásban szemtanúi lehettünk József Attila teljes összeomlásának, újabb szerelmének Kozmutza Flórával, sorozatos gyógykezeléseinek és élete utolsó perceinek. Flóra és a költő közt lángra lobbanó szerelem nem teljesedhet ki, mivel Attila szanatóriumi kezelései, lelkének démonjai határt szabnak érzéseiknek. Ezeket az eseményeket kiválóan megzenésített versek kísérték: Születésnapomra; Rejtelmek; Jön a vihar; Tudod, hogy nincs bocsánat. Állapota javulása érdekében nővéréhez küldik Balatonszárszóra, ahol…

Szívdobbanás. Egy férfi. Vonatfütty. Fények. Füst. Sötétség.

Balogh Reni

13.D