Október 21-én tartottuk az iskolai megemlékezést az aulában. Már hetek óta lelkesen készült az irodalmi színpad és az énekkar a rendezvényre. Táblákat készítettek, korhű ruhákat próbáltak összeszedni.
Az idén Somogyi Katalin tanárnő mondta az ünnepi beszédet. Az ’56-os események egy 12 éves fiú naplójából elevenedtek meg. Majd személyes emlékek jöttek elő nagyapja és nagybátyja kapcsán, akik sokat meséltek a forradalomról. Nagyon szívhez szóló, elgondolkodtató volt, mindnyájunkat mélyen megérintett(e).
Az emlékműsort Renczes Tünde tanárnő állította össze, közreműködött az énekkar, Radványi Éva tanárnő vezetésével.
Versek hangzottak el, majd néhány képben felelevenítették az 55 éve történt eseményeket. Az október 22-én a Műszaki Egyetemen tartott nagygyűlést, a 16 pontos követeléssel, a Sztálin-szobor ledöntését, Nagy Imre Kossuth téri szereplését, a rádió ostromát, majd a véres megtorlást, melynek következtében az utcán hevertek a pesti srácok holttestei.
De szenvedésük és haláluk nem volt hiábavaló, mert ezzel a harccal kivívták azt, hogy utódaik, a következő nemzedék szabadon élhet. Az utókor hálásan emlékezik rájuk.
Diákjaink nagyon fegyelmezetten hallgatták végig az ünnepi műsort, melynek végén közösen énekeltük el a Szózatot.
Este a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében városi megemlékezést szerveztek. Ünnepi beszédet mondott Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzője.
„Csak a szívek sírnak” címmel zenés irodalmi összeállítást láthattunk. A műsorban közreműködött iskolánk énekkara is a Pegazus Színház és a Vadvirág Néptáncegyüttes mellett.