Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium

Az állatok világnapját október 4-én ünnepeljük. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.

Iskolánkban az idén is megemlékeztünk e napról. A főépületben mindkét faliújságra állatok megható, ill. mókás képeit helyeztük el.

Az 1430-as Jókai-kódexből idéztünk részletet: „Szent Ferenc prédikál a madaraknak”. Rónay György: „Mondd, szereted az állatokat?” című verse is olvasható volt a faliújságokon.

A nagyszünetben az iskolarádión keresztül hívtuk fel a figyelmet a nap jelentőségére. Pócza Helga és Hiri Sándor 11/E osztályos tanulók tolmácsolták az állatokkal, az állattartás felelősségével kapcsolatos gondolatokat: „Az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja. A rendalapító Assisi Szent Ferenc a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük, s már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.

A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet. A haszonelvűségnek sok állat esik áldozatul és a kedvtelési állattartás pedig nem mindig alapul a felelősségen. Magyarországon például évente több százezer "kedvenc" állat válik kóborrá. Ha minden nap október negyedike lenne, sokkal többet foglalkoznának az állatokkal, sokkal több figyelmet fordítanának az ember legjobb barátjára, s talán nem kellene annyi ártatlan életet kioltani, vagy nyomorúságos körülmények között tartani. Nemcsak az állatok világnapján, de a hétköznapokban sem szabadna elfeledkeznünk a bennünket körülvevő természetről, élőlényekről. Akkor kedvenceink is azt hihetnék, hogy minden nap A XXI. század folyamatosan bebizonyítja, hogy a rohanó világunkban az emberek egymásra sem vigyáznak, nemhogy az állatokra. Az elmúlt egy-két év, és a digitális világ internetes közösségé fejlődése rányomta véres bélyegét az emberek állatokkal való kapcsolatára. Sajnos az állatvédelem kérdése Magyarországon sem megnyugtató. Lassan naponta jelennek meg olyan hírek, információk, amelyek állatok kínzásáról számolnak be. A legszörnyűbb ebben az, hogy bizonyos emberek kihasználják a virtuális közösségi kapcsolataikat, így újabb személyek számára lehet érdekes egy-egy véres állatkínzás, amely tovább görgeti a bajt.

Kedvtelési állatok évről évre egyre szélesebb körűvé növik ki magukat, hiszen nemcsak kutyát-macskát tarthatunk, hanem a hüllők, díszhalak, díszmadarak, pókok-rovarok, egyéb állatok megszámlálhatatlan faja áll rendelkezésre legális-illegális formában, hogy tarthassuk őket.

Az állatok beszerzése egyéni úton, és állatkereskedések által is megvalósulhat. A hobbi-társ állattartás a felelősségen kell, hogy alapuljon, a „kedvenc” céljából tartott állatokat egy életen át kellene, hogy tartsuk, és megfelelő háttérrel kellene, hogy rendelkezzünk a tartási-egészségmegőrzési költségek fedezéséhez. Az állattartáskor fontos lenne, hogy az állat védelme érdekében megfelelő életteret alakítsunk ki. Magyarországon évente több százezer állat válik kóborrá (megunás, érdektelenség miatt), a gyepmesteri telepeken az országban több tízezer állat kerül elpusztításra.

Az Állatok Világnapján, és az év egészében éljünk úgy, hogy a természettel, környezetünkkel, az abban található más fajú élőlényekkel való kapcsolatkor megtaláljuk a humánus normát. Hozzuk létre az élet tiszteletén alapuló állattartást, egy magasabb szintű környezeti kultúrát, hogy aztán majd mi emberek egymással szemben is hasonló elvárásokat támaszthassunk.

Márai Sándor így vall Füves könyvében: „Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.”