Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium

Április 21-én, csütörtökön 15.00 órai kezdettel tartották iskolánk tagintézménye aula és tanteremépítésének bokréta-ünnepét.

Az ünnepség keretében dr. Kovács Zoltán, polgármester, országgyűlési képviselő, Rabi István, a kivitelezők képviselője és Unger Tamás, iskolánk igazgatója köszöntötte a megjelenteket.

A beruházás a Pápai Szakképzés-szervezési Társulás sikeres TIOP-projektje keretében, mintegy 270 millió Ft-os költségvetésből valósul meg.

Az alábbiakban Unger Tamás, igazgató köszöntőjét adjuk közre:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Régi szokás szerint, ha egy újonnan emelt épület falai elérték azt a legnagyobb magasságot, hogy a tetőszerkezet elhelyezése megkezdődhetik, akkor annak örömére, hogy az épületnek legterhesebb és leginkább számottevő munkája, a kőművesmunka nagyobbrészt elkészült, az építtető megajándékozza a kőműves-pallért és gyakran az összes kőműveseket és napszámosokat. Mivel ez alkalomból a pallér a ház homlokzatát zászlókkal, szalagokkal, lombozatokkal föl szokta díszíteni, innen kapta ez ünnep a bokrétaünnep elnevezést. A nagyobb középületek bokréta-ünnepe alkalmával a koszorús és fehérruhás lányoktól környezett pallér egy zöld gallyas, virágos emelvényről áldomást ivott az építtetőre, az építészre, az építőmesterre és a munkásokra és minden egyes áldomás után az üres poharat ledobván, darabokra törte.

Bokréta-ünnepre gyűltünk ma is össze.

És bár várhatóan a pallér, vagy napjainkban az építésvezető most nem fog áldomást inni, poharat törni, főleg nem koszorús és fehér ruhás lányok gyűrűjében, azt azért azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a bokréta-ünnep egy iskola esetében még különlegesebb ünnep, hiszen az iskolaépítés a szó szoros értelmében is nemes dolog. Eleink is azért építettek iskolákat, hogy a következő generációk életét a tudás átadásával és továbbfejlesztésével, a tanítással megkönnyítsék. Meggyőződésem, hogy a tanítás tudást teremt, a tudás hozzáértést, a hozzáértés sikert, a siker reményt és a remény, jövőt. Az iskolaépítés e szerint a logika szerint tehát jövőt teremt, és úgy gondolom, esetünkben ez kiemelten így van, hiszen ilyen jelentőségű iskolaépítés és iskolaszépítés a tavaly végrehajtott felújítási munkálatokkal együtt talán 1892 óta, a Magyar Királyi Földmíves Iskola alapítása óta nem történt ezen a területen.

Alig 2 éve, hogy itt sétálgattunk az akkori iskolavezetéssel és a tervezőkkel, és arról beszélgettünk, hogy a leendő TIOP-pályázat keretében hogyan tudnánk a Mezőt úgy fejleszteni, hogy a közismerten szétszórt és előnytelen tanterem-elrendezést valahogy ellensúlyozzuk és igyekezzünk minél közelebb hozni egymáshoz az oktatási területeket, valamint a nagyon régi épületek helyett korszerű, igényes tantermeket építsünk, amelyeket terveink szerint felszerelhetünk majd olyan eszközökkel is, amelyek a legkorszerűbb módszerekkel szolgálják az oktatást, a szakképzést.

Ez az elképzelésünk a mai nappal minden látszat szerint egy jelentős lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz. A tantermeken kívül létesül még egy olyan fedett közösségi tér is, amelyre a Mezőnek szintén nagyon régen szüksége volt, többek között ugyancsak a szétszórt, pavilonszerű elhelyezkedés és a szerencsére növekvő tanulólétszám miatt.

Az, hogy idáig eljutottunk, sok embernek köszönhető: pályázónak, építtetőnek és építőnek.

Köszönet érte mindenkinek és a látottak alapján meggyőződésem, hogy amikor majd augusztusban a teljesen kész épületet birtokba vehetjük, berendezhetjük, belakhatjuk, diák és tanár megelégedésére egyaránt szolgál majd!

Köszönöm figyelmüket!