Olasz cserediák a Közgázban

Beküldve: 2009. október 13. - 14:52

A 2009/2010. tanév első három hónapjában olasz cserediák vendégeskedik a közgázos nyelvi előkészítő osztályban. Giuseppina Nappi az AFS Nemzetközi Csereprogram Alapítvány szervezésében érkezett Pápára.

Giuseppina, vagy becenevén Guisy szorgalmasan tanul magyarul és saját kérésére teljes rangú résztvevője a tanóráknak.

Az alábbiakban Giusy bemutatkozó levelét tesszük közzé:

Sziasztok!

Giusy vagyok Olaszországból. Augusztus 21-e óta élek Magyarországon cserediákként, és veletek együtt szeptember 1-jén kezdtem az iskolát. November 22-ig maradok Pápán.

Magamról pár szót. Tizenöt éves vagyok, nagyon szeretek röplabdázni, úszni, zenét hallgatni és fényképezni. Olaszországban Gragnanoban élek, ami egy Pápa nagyságú kisváros, mindössze két kilométerre a tengertől és 30 km-re Nápolytól. Képzeljétek, az erkélyemről látom a Vezúvot is! Mivel Nápoly közelében élek, természetesen a kedvencem a pizza és a tészta, de a magyar ételeket is nagyon szeretem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen finom a magyar konyha! Nagyon ízlik a lángos, a palacsinta, a kürtöskalács és a nokedli. Hárman vagyunk testvérek, van két öcsém, a tizenhárom éves Antonio és a tízéves Francesco. Amíg Magyarországon vagyok, a szüleim is vendégül látnak egy belga cserediákot, Basile-t. A magyar családomban, Bertáéknál, egy testvérem van, Lotti, akivel osztálytársak vagyunk a 9. D-ben.

Hogy milyen érzés külföldön diáknak lenni? Fantasztikus, mert megismerkedhetsz egy másik kultúrával, életmóddal, megismerhetsz más embereket, családokat, barátokat szerezhetsz. Mindehhez nagyon bátornak és elszántnak kell lenned, hiszen elhagyod az otthonodat, a családodat. Ez nem is olyan könnyű, de nekem szerencsére nagyon szerető családom, sok aranyos barátom és segítőkész tanáraim vannak. Egyébként is úgy gondolom, hogy a magyar emberek nagyon kedvesek és barátságosak.

Magyarország sok mindenben különbözik Olaszországtól, más a táj, mások a szokások is. Több helyen jártam már az elmúlt időszakban vendéglátóimmal. Kirándultunk Győrben, Veszprémben, a Balaton és a Fertő tó környékén, de ellátogattunk már a Dunakanyarba és Debrecenbe is. Az olasz iskolák teljesen mások, mint a magyarok. Például nálunk nincsen évnyitó ünnepély, a tanóráink hatvan percesek és nincs szünet közöttük, illetve kötelező heti egy hittanóra a diákoknak. Középiskolába öt évig járunk, én egy reál gimnázium tanulója vagyok. Más tantárgyaink vannak, mint itt, például latin, filozófia és francia. Az osztályozás is eltérő, nálunk 1-10 közötti jegyekkel értékelik a teljesítményünket. Érdekes számomra, hogy Magyarországon van ének-zene oktatás középiskolában is, nálunk ez általános iskolában befejeződik. Örülök annak, hogy a magyar iskolámban tanulok gépírást, tanulásmódszertant és németet is. Így most egyszerre két új nyelvvel ismerkedem, a magyarral és a némettel. A magyar nyelv nagyon nehéz, de már sok mindent megértek és válaszolni is tudok valahogy a legtöbb kérdésre.

Nagy meglepetés számomra, hogy gólyabált szerveznek az iskolában az elsőéves diákoknak. Olaszországban egyáltalán nincs ilyen, így különös izgalommal várom a novemberi rendezvényt.

Nagyon szeretek itt lenni, nem bántam meg, hogy Magyarországot választottam. Ez egy fantasztikus ország, de ezt sajnos kevesen tudják. Ha hazamegyek Olaszországba mindenkinek javasolni fogom, hogy látogasson el ide.

Nektek pedig azt ajánlom, hogy használjátok ki a lehetőséget, menjetek el egy másik országba cserediákként. Ez egy meghatározó, életre szóló élmény lehet, amihez azonban ne felejtsétek el, kitartás és bátorság is kell!