Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Technikum és Kollégium - In memoriam

In memoriam Agócsné Varga Zsuzsanna

mgeza — Fri, 07 Sep 2018 08:11:43 +0000

In memoriam

Agócsné Varga Zsuzsanna

1953 - 2018

Fájó szívvel és megrendülten állunk itt mindannyian és búcsúzunk kollégánktól, iskolánk volt igazgatóhelyettesétől, Agócsné Varga Zsuzsannától.

Szeretett munkatársunk 1974. február elsejétől lett a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola Gépíró és Gyorsíró Szakiskola szaktanítója, hű maradva egykori iskolájához, aminek egykor tanítványa is volt. 1975-től több alkalommal osztályfőnöki teendőket is ellátott: előbb a szakiskolában, majd a szakközépiskolában. Az élet vihara egy időre másfelé sodorta, de 1985-ben ismét hazatért Pápára, s nyugdíjazásáig, 2012-ig igazgatóhelyettesként dolgozott egykori alma materében.

Zsuzsa meghatározó alakja volt a közgáznak. Olyan tanáregyéniség, akire a szülők bátran bízhatták gyermeküket. Olyan ember, akire a kollégák mindig számíthattak. Következetes szigorával, irigylésre méltó teherbírásával mindannyiunk számára példa lehetett. Mint minden ember életében, így az övében is akadtak nehéz pillanatok, de mindig igyekezett talpra állni, ……a munka segítette ebben.

A halál mindig megrémiszt, mert visszahozhatatlanná válik az, ami elmúlik. Egy találkozás, ami nem következett be, egy elmaradt vallomás, melyről lekéstünk, egy ölelés, melyet elszalasztottunk, egy dicsérő szó, melyet valamiért, de nem mondtunk ki. Megpróbálni elfogadni a másik halálát annyit jelent, mint elfogadni egy 'soha viszont nem látást', egy hang és gyengédség megszűntét, belenyugodni a jövő szétfoszlásába, az örökös és végleges hiányba.

Most itt állunk és emlékezünk Zsuzsára, mindnyájunkban él egy kép róla, mely felidéződik bennünk, …ha rá gondolunk: mi, kollégák halljuk klumpájának jól ismert kopogását, jellegzetes köhögését, gyakran használt szavait.

A halál mindig megrémiszt, de tudom, hogy a veled töltött idő sorsszerű volt. Mennyi és mennyi emberrel hoz minket össze a sors életünk során? Minden egyes kapcsolat, legyen az barátság, párkapcsolat vagy munkakapcsolat, megmásíthatatlan, kitörölhetetlenül mély nyomot hagy az emberben. Örülök Zsuzsa, hogy részesei lehettünk az életednek, köszönöm, hogy tanulhattunk tőled.

A halál mindig megrémiszt, de él bennem a tudat, hogy mindaz, amit tőled kaptunk útravalóul: kitartás, szorgalom, a munka szeretete, precizitás, lelkiismeretesség, szakértelem, a gyermeki lélek tisztelete, tovább él bennünk.

A halál mindig megrémiszt. De vigasztal a tudat, - ahogy azt egy angol író is lejegyezte - hogy „a testünk csak egy ruha a lelkünk számára, amit az út végén levetünk, hogy újra könnyűvé váljunk és hazarepülhessünk.”

Egy Zsadányi Lajos verssel búcsúzunk tőled

szeretett kolléganőnk, Zsuzsa

„Valaki elment, itt hagyott A szirom lehull hangtalan

Erdőt, mezőt, fényt, illatot, Ki visszajön, még hangja van,

A kertet, ahol ültetett... Ha megérkezik, bekopog,

Valaki elment, de hova? Fejével biccent – itt vagyok –,

A kilincsen ott a kéz nyoma, Valaki elment, messze jár...,

S nincs sehol, nincs sehol.”

NYUGODJ BÉKÉBEN!

Tóth Judit

IN MEMORIAM VÖLFINGER SÁNDOR

menyusg — Mon, 31 Oct 2016 15:54:38 +0000

IN MEMORIAM

Völfinger Sándor

1948 - 2016

Tisztelettel búcsúzunk iskolánk nyugalmazott tanárától, aki hosszan tartó súlyos betegség után 2016. október 29-én eltávozott közülünk.

Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait a matematika és a fizika tudományának, akinek következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében.

Sanyi 1974-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett matematika-fizika szakos, majd 1984-ben az egyetem Bölcsészettudományi Karán filozófia szakos középiskolai tanári diplomát.

1974. augusztus 1-jétől egészen nyugdíjba vonulásáig, 36 éven át a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola, illetve Pápai Gazdasági Szakképző Iskola és Kollégium matematika-fizika és filozófia szakos tanára volt.

A Közgázban több mint 20 évet dolgoztunk együtt, kezdőként Tőle tanulhattam a matematika és fizika tanítás gyakorlatát, mehettem hozzá szakmai és pedagógiai problémákkal. Hívott órát látogatni, elmesélte tapasztalatait, mit hogyan érdemes tanítani, mi a fontos, mi a lényeges.

Volt tanítványai szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Még a matematika borzalmai is megszelídültek egy kicsit, ha Völfi magyarázta a tananyagot. Felejthetetlen színfoltja volt a Közgáznak fehér köpenyével és matek feladatgyűjteményével. Kiváló tanárként munkáját szaktudás, emberismeret, őszinteség, emberség és humor jellemezte. Diákjai között mindig felismerte a tehetséget, a matematikára fogékonyakat versenyekre, továbbtanulásra készítette. A gyengébbeket szívvel-lélekkel korrepetálta, mindent megtett, hogy a vizsgákon a szükséges minimumot elérjék.

Osztályfőnökként második apjuk volt a gyerekeknek, minden problémájukat a sajátjának érezte, kiállt mellettük, nevelte őket, felvállalva a konfliktusokat, ami a kamasz kor természetes velejárója.

Sanyi az iskola egyik motorja volt, nem hiányozhatott iskolai rendezvényekről, ha a bálokon felügyelt, mindig rend volt. Lelkesen szervezte a kirándulásokat, táborokat, tantestületi összejöveteleket.

Élete nem telt probléma nélkül, de erős akarattal, kitartással minden nehézség után talpra állt, a tanítás, a munka új erővel töltötte fel. Egész életében a családjáért, tanítványaiért, az iskoláért tevékenykedett, munkabírásával, szorgalmával példát mutatott.

Még közvetlenül halála előtt is osztálytalálkozóra készült, de tanítványai már hiába várták.

A sok búcsúzó közül az egyikük a következőket írta a facebookon:

„Legyen könnyű a föld, mely magába fogad, pihenj meg békességben fejfád alatt. Diákok, kiket a számok rejtelmére oktattál, búcsúznak Tőled Kedves Matek Tanár! Nyugodj Békében Tanár Úr!"

Végül Juhász Gyula soraival köszönök el:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Kedves Sanyi!

Köszönet az együtt töltött tanévekért, nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében!

Karnerné Pethő Katalin

IN MEMORIAM GÁTI SAMUNÉ PAP IRÉN

mgeza — Mon, 03 Oct 2016 10:32:18 +0000

IN MEMORIAM

GÁTI SAMUNÉ PAP IRÉN

1930 - 2016

Én átrohantam sok-sok ajtón,

minden éhségben Őt óhajtom,

mert minden megszomorítottak

reménye, Krisztusom, kopogtat.

Utolsó ajtó Ő: mögötte

vár a Boldogság. Mindörökre.

(Mécs László)

Mécs László szavai után szeretettel köszöntöm a végtisztességen megjelent Gyászoló Gyülekezetet, akik eljöttek, hogy Isten akaratában megnyugodva részt vegyenek szeretett kollégánk: Gáti Samuné Pap Irén nővérünk temetési szertartásán, és megrendülten, a végső búcsú szívszorító fájdalmával kísérjük őt utolsó útján! Halála mindnyájunk számára nagy veszteség.

A Pápai SZC Jókai Mór Közgazdasági Szakgimnáziuma és Kollégiuma tanárai nevében, Marlene kolléganőmmel együtt emlékezünk a pápai Gépíró és Gyorsíró Iskola nyugalmazott tanárára, igazgatóhelyettesére. Kollégaként és a család tisztelője, barátjaként mi ketten álltunk hozzá legközelebb, ezért is tartozunk neki azzal a tisztelettel, hogy kedves egyéniségét felidézzük.

Gáti Samuné 1930. február 20-án született Pápán. Az elemi és polgári iskola IV-IV. osztályát a pápai Református Nőnevelő Intézetben végezte, majd a Türr István Állami Gimnáziumban érettségizett 1949-ben, ezután gyorsírást és gépírást tanult.

1950 decemberében férjhez ment. Férje Gáti Samu református segédlelkész, gyors- és gépírástanító, aki 1939-ben alapította meg Pápán magániskoláját, a Gépíró és Gyorsíró Iskolát, és szakmájában országosan, sőt nemzetközileg is ismert, elismert szaktekintély volt.

Irénke 1951-ben megszerezte a gyorsírástanítói és gépírástanítói oklevelet. 1951 szeptemberétől a pápai Gépíró és Gyorsíró Iskolában tanított 1985-ben történt nyugdíjazásáig, illetve 1991-ig óraadóként. 1971-től az iskola igazgatóhelyettese volt. Kiváló szakemberként munkáját jó szaktudás és emberismeret jellemezte. Lelkiismeretes pedagógus volt, első osztályosokat tanított a gépírás és a gyorsírás alapjaira. Kezdettől fogva a rendeskorúak oktatásán kívül az iskola legtöbb gondot adó feladatát végezte: az esti osztályba járók tanítását. Jó osztályfőnöki és tanári munkája eredményeként vizsgaeredményei is jók voltak - tanítványai megállták helyüket a szaktárgyi versenyeken is. Pontos, precíz munkavégzése folytán tanítványaitól is megkövetelte a pontosságot, precizitást.

Munkabírásával, szorgalmával példát mutatott, kollégái közül kitűnt szép írásával. Finom lelkületű ember volt, kiváló humorral. Sokszor megtréfálta kollégáit, kedves meglepetéseivel igyekezett mindig jó hangulatot teremteni. Őrzött a lényében valami gyermekit.

Kifinomult ízlése volt: rengeteget olvasott, zenét hallgatott, verseket írt, idézeteket gyűjtött, és ezeket az értékeket megosztotta kollégáival.

Házasságukból 2 gyermekük született: 1952-ben Erzsébet – aki jogász lett, és 1954-ben István – ő a pécsi Idegklinika orvosa.

Törékeny termete ellenére nagyon erős és fegyelmezett volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, ahogy a rengeteg tragédiát elviselte:

· 1971-ben, 56 éves korában meghalt férje. Irénke 41 évesen maradt özvegyen.

· 1984-ben - 32 évesen - Erzsike lánya is meghalt. A legfájdalmasabb dolog, amikor az édesanya temeti a gyermekét.

· l985-ben elvesztette szeretett sógornőjét, Lenkicét, akivel testvéri szeretetben éltek. Lenke néninek a pedagógus hivatás mellett a család volt a mindene, segített a két árvát felnevelni, taníttatni.

Ennyi nehézséget, megpróbáltatást csak erős hittel, az ebből fakadó jókedéllyel, sajátságos humorral és szeretettel lehetett elfogadni. Sok jót tett, és életében nem földi, hanem lelki kincseket gyűjtött, amit most magával vihet, mint kamatoztatott talentumot. A mondás szerint:

„Amilyen az életem, olyan lesz halálom: a halál az élet visszhangja.

Ha jól éltem, halálom boldog búcsúzás lesz a földi élettől.”

Igen. Ezt az életvitelt igazolja Dsida Jenő Sírfelirata is:

„Megtettem mindent, amit megtehettem,

kinek tartoztam, mindent megfizettem.

Elengedem mindenki tartozását,

felejtsd el arcom romló földi mását.”

Irénke ezer szállal kötődött szülővárosához, Pápához. Naponta végigment a Kossuth utcán, ahol találkozott volt tanítványaival, akiktől sok jó szót, kedvességet kapott. Évek óta eljárt a Barátok utcai idősek otthonába, ahol különböző programokban vett részt. Szeretett együtt lenni és szeretetet adni társainak, szívesen olvasta nekik saját verseit. Fia, dr. Gáti István többször hívta magához Pécsre, de Pápát és az ismerőseit nem tudta itt hagyni.

Irénkéről ez a kép él bennünk. Utolsó éveit bearanyozta kedves, mindenben mellette álló, segítő és gondoskodó társa: Éva, egy rendkívüli ember s jóbarát.

Csendesen, a rád jellemző finomsággal tetted meg utolsó lépéseidet, ahogyan Gyurkovics Tibor is kívánta:

Valahol meg kell állni,

Valahol meg kell halni.

Valami könnyű réten

Akarok elfakadni.

Nem félek a haláltól.

Megállok vele szemben.

De amikor lesújt rám,

Isten, ölelj meg engem.

(Gyurkovics Tibor: Én látom a boldog Jézust)

Kedves Irénke! Szívünkben, lelkünkben megmaradnak a Veled kapcsolatos emlékek, de te már Isten szeretetében élsz tovább. Hisszük, hogy elérkeztél az örök Hazába, és onnét Szent Ágoston szavaival így bátorítasz bennünket:

(Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz)

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok,

s te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk,

Azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven,

Ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

Ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

Folytasd kacagásod, nevessünk együtt,

Mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is

Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,

Miért lennék a gondolataidon kívül…

Csak mert a szemed nem lát…

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne

Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.

Kérlek… légyszíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,

És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Kedves Irénke! Isten veled! Viszontlátásra!

Menyhárt Zsuzsanna

IN MEMORIAM DR. KARASZI MIHÁLYNÉ TÓTH ZSUZSANNA

gjanos — Fri, 18 Oct 2013 14:55:20 +0000

IN MEMORIAM
DR. KARASZI MIHÁLYNÉ TÓTH ZSUZSANNA

„Az élet vereséget szenved a haláltól, de az emlékezés megnyeri csatáját a semmi ellen.”

(T. Todorov)

Tóth Zsuzsanna 1953. október 22-én, Pápán született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1972 és 1977 között a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (a mai Corvinus Egyetem) hallgatója volt, itt szerzett könyvvitel-statisztika szakos közgazdász tanári diplomát. Az 1977-ben férjével, dr. Karaszi Mihállyal együtt kezdett tanítani egykori középiskolájában. Hamarosan a középfokú közgazdasági képzés nélkülözhetetlen résztvevője, férjének legfőbb segítőtársa lett. Igazi tanáregyéniség volt, aki nemcsak szaktantárgyai tanításában, hanem nevelői tevékenységében is az egyik legeredményesebb pedagógus volt. Mintegy 20 diákja jutott be az országos tanulmányi versenyek döntőjébe, és szerepelt az elsők között. Része volt annak az iskolakísérletnek és folyamatnak, amelynek eredményeként iskolánk az ország egyik legszínvonalasabb gazdasági képzését teremtette meg. Férje halála után 2007-ben Tóth Zsuzsanna vette át a Pannon Egyetem Pápai Kihelyezett Képzési Helyének irányítását. Állandó tudásvágya, önképzése, szakmai megújulási képessége diákjaival és kollégáival való érintkezésében hozta meg gyümölcsét.

Évekig szervezte a fiatalok iskolai szabadidős tevékenységét, és kiváló, tanulóival sokat törődő, gondjaikat szívén viselő pedagógus volt, aki a tanítványainak további sorsával is törődött. Oktatói-nevelői munkájának elismeréseként 1985-ben megkapta a KISZ KB Dicsérő Oklevelét, 1986-ban Miniszteri Dicséretben részesült, 1988-ban pedig Ifjúságért Érdeméremmel tüntették ki.

Kedves, a szépre fogékony, igényes és bölcs ember volt. Tanári elfoglaltságait mindig összeegyeztette gyermeki, háziasszonyi és anyai szerepével, minden körülmények között megőrizte lelki harmóniáját, tudott örülni az élet legapróbb ajándékának is. Sok tervet szövögetett: édesanyjának gondozását, segítséget Andrea lányának és sok közös együttlétet Marci unokájával. Ezeket a terveket semmisítette meg most váratlan és korai halála.

Emlékét örökké megőrizzük.

IN MEMORIAM DR. KARASZI MIHÁLY

gjanos — Fri, 18 Oct 2013 14:47:53 +0000

IN MEMORIAM
DR. KARASZI MIHÁLY

Dr. Karaszi Mihály 1953. április 4-én született a Szolnok megyei Tiszasason. Középiskolai tanulmányait a mezõtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközépiskolában végezte. 11 hónapos katonai szolgálata után 1972 és 1977 között a budapesti Marx Károly Közgazdaság-tudományi jelenleg Corvinus Egyetem hallgatója volt. Negyed- és ötödéves egyetemistaként elsõéves hallgatókat oktatott, és részt vett a politikai gazdaságtan tanszék kutató tevékenységében. 1979-ben doktori szigorlatot tett politikai gazdaságtan, világgazdaságtan és filozófia tantárgyakból. Egyetemi diplomája kitûnõ minõsítésû, doktori minõsítése pedig summa cum laude.

Dr. Karaszi Mihály 1977-ben került a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolába feleségével, Tóth Zsuzsannával együtt. 30 éves tanári pályája során több mint 30 tanítványa végzett az elsõ tíz helyen az országos tanulmányi versenyeken. Közremûködött tankönyvek, tanári segédletek, munkafüzetek, feladatlapok elkészítésében. Több tanulmányt írt a közgazdasági szakképzés fejlesztésérõl, tanítás-módszertani kérdésekrõl, tehetséggondozásról. Írásai a Szakképzési Szemlében és a Megyei Pedagógiai Körképben jelentek meg. Többször közremûködött országos oktatási programok készítésében, szerkesztésében és véleményezésében.

1983 és 1988 között dr. Karaszi Mihály az Országos Pedagógiai Intézet szaktanácsadója volt. Az ország közgazdasági szakközépiskoláinak többségét ekkor ismerte meg, és tapasztalatainak birtokában kidolgozta a középfokú szakképzés fejlesztésének koncepcióját, amelynek bevezetésére iskolánk elsõként kapott engedélyt. Karaszi Mihály akkori iskolakísérlete 10 évvel elõzte meg az 1990-es évek reformelképzeléseit. Ez tette lehetõvé, hogy az országban elsõk között vezethettük be az ötödéves képzést, s az elsõk között vagyunk a felsõfokú szakképzés indításában is.

Oktatásvezetõi munkáját 1992-ben gyakorlatvezetõ tanárként az ötödéves képzés szervezésével, valamint az iskolában folyó oktatási kísérlet kidolgozásával kezdte.1997 és 2002 között iskolánk igazgatója volt. 2002-tõl a Pannon Egyetem docense és pápai felsõfokú szakképzésének vezetõje.

Tanári, tudományos és vezetõi tevékenységét 1983-ban Kiváló Munkáért kitüntetéssel, 1987-ben a Fonay Pedagógiai Alapítvány díjával, 2002-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.

Harmonikus házasságban élt feleségével; leánya, Andrea a mi iskolánkban érettségizett; Marci unokája rajongott a nagypapáért. Azonban nemcsak családja, hanem minden munkatársa és tanítványa is gyászolja õt, mert valamennyien szerettük és tiszteltük.

Emlékét örökké megőrizzük.

IN MEMORIAM ERDŐ IMRÉNÉ MARÓTI MÁRIA ERIKA

gjanos — Fri, 18 Oct 2013 14:42:06 +0000

IN MEMORIAM

ERDŐ IMRÉNÉ MARÓTI MÁRIA ERIKA

Utánam honvággyal tekintenének

Az ajtók mind, és mind a pitvarok,

Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -

És mindent itt hagyok.

(Reményik Sándor)

Maróti Mária Erika 1941. október 2-án, Pápán született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte. 1964-ben az ELTE magyar-történelem szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Nyugdíjba vonulásáig a pedagógus pályán dolgozott a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégiumban. 1976-1981-ig kollégiumi nevelőtanár, majd kollégiumigazgató, 2001-ig pedig a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola tanára volt.

Széles látókörű és nagyon igényes tanáregyéniségként figyelemmel kísérte az új pedagógiai módszereket, kereste a tudásátadás korszerű útjait. Következetes szigorúsággal, de nagy szeretettel nevelte tanítványait. Magas szintű szakmai tudását, tapasztalatait kollégiumi szakfelügyelőként és munkaközösség-vezetőként hasznosította. Tanulói több alkalommal eredményesen szerepeltek a városi, megyei, területi és országos versenyeken. Iskolai és városi ünnepélyek, rendezvények szerkesztőjeként és rendezőjeként, a Jókai Kör elnökeként hozzájárult nemcsak iskolájának, hanem Pápa városának kulturális gyarapodásához is.

Közösségi aktivitásának bizonyítéka, hogy a városi Pedagógus Szakszervezet elnökeként 1976 és 1980 között kollégáinak érdekeit képviselte az irányító szervek előtt.

Erdő Imréné oktatói-nevelői munkájának, a közösségért végzett tevékenységének elismeréseként 1986-ban megkapta a „Veszprém megyéért” jelvény arany fokozatát, majd 1979-ben és 1988-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának kitüntető jelvényét. 1999-ben a Jókai Mór Művelődési Központ és a Pápai Amatőr Művészeti Mozgalomért Alapítvány Pro Cultura Díszoklevéllel jutalmazta, majd Pápa Város Önkormányzata 2003-ban Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesítette.

Határozott, életvidám és bölcs ember volt, aki minden körülmények között megőrizte lelki harmóniáját, és szenvedései közepette is bátorítani tudta környezetét. Noha tartalmas és aktív életét lezárta a halálos kór, emléke továbbra is elevenen él családjában, kollégáiban és tanítványaiban – mindannyiunkban.